Kállay István: Fehérvár regimentuma 1688-1849. A város mindennapjai - Fejér Megyei Történeti Évkönyv 18. (Székesfehérvár, 1988)

A város vezetése - Kézműipar

is ellene. A tanács a „fuserokat" osztályokba osztotta és adót vetett ki rájuk (amit azok nem fizettek meg).

33 Ettől kezdve a tanács magatartása a kontárokkal szemben nem egyértelmű. Egy kefekötő legénynek pl. megengedték, „mivel két kiskorú lánytestvérét tartja el". A német szabócéh kérésére viszont eljártak a kontárok ellen. Ez még „'a nemes urak szolgáira" is vonatkozott. A fehér személyek azonban továbbra is varrhattak, „mert nekik szabadságuk van varrásbeli munkákat készíteni".

3

'' 1816-ban találkozunk az első olyan vargalegényekkel, akik a munkát felvállalva, bedolgozók voltak. Ez ellen a vargacéh tiltakozott, mire a városi kapitány nemcsak a munkát, de a szerszámaikat is elvette tőlük.

35 Az 1830-as évektől kezdve a kapitányi hivatal a tartózkodási engedéllyel együtt „mesterség űzésére" is engedélyt adott. 1846-ban, amikor Fejér megye a bábosok kivételével, mindenkinek megtiltotta a búcsúkban való árulást, ezt a céhbiztosok a céhekkel, a kapitányi hivatal a céhen kívüli mesterekkel tudatta.

36 Mesíerjogf A mesterek felvétele a céhek dolga volt, de a város már a XVIII. század elejétől beleszólt. Elsősorban és elsőként a mester jogért szedett taksákat és szolgáltatásokat szabályozta. 1710-ben a tanács — a királyi biztos jelenlétében —i intette meg a céhmestereket, hogy az új mesterek felvételénél szüntessék meg a lakomákat, és elégedjenek meg a taksával.

37 1732-ben egy szűcsmester panaszt tett a céh ellen, amely 75 forint taksát követelt tőle, „ami ellenkezik az országos szokással és az uralkodói leirattal". A tanács az összeget ezúttal 45 forintra mérsékelte és felhívta a céhet, hogy csak a leiratban szereplő 35 forintot szedje. Ha viszont az új mester a felvételi taksát nem fizette meg, a város közreműködött a behajtásában. 1758-ban a csizmadiacéh kérte a mesteradó megszüntetését, „mert a mesterek nagyon elszaporodtak, ezért az ebéd 40 forintos költséget jelent". A tanács ezt (újból) megszüntette: az új mesternek 25 forintot kellett készpénzben a céhládába betennie, valamint a remek mellé két mestert megvendégelni.

33 1766-ban a magistratus — a helytartótanácsra hivatkozva — megszüntette a mesteresztendőt, a mesterebédet és -uzsonnát és elrendelte, hogy a taksa 15 forintnál több nem lehet. Ez lényegesen csökkentette az addigi költségeket, mert a mesterjogért 30, ebédért 10, remekdarabért 4, gyertyára 2,, borra 8 forint 33 dénárt, kenyérre 2 forint 12 dénárt, munkára 2 és kérvényre 5 forintot, összesen 63 forint 45 dénárt szedtek. De volt még rosoli-ital, fáradságpénz, mesterkoszt, szabályzatismertetés, keresztelőpénz is. Ez most mind megszűnt. Bevezették viszont 1772-től a tanácsi céhbiztosnak fizetendő külön 2 forintos taksát.

39 A felvétellel kapcsolatos szolgáltatásoknál nagyobb jelentősége volt a mesterek sorába való felvételnek. Ezt a tanács a XVIII. század második harmadától kezdve kezdte a maga hatáskörébe vonni. 1730-ból is-