Kállay István: Fehérvár regimentuma 1688-1849. A város mindennapjai - Fejér Megyei Történeti Évkönyv 18. (Székesfehérvár, 1988)

A város vezetése - Kézműipar

merjük az első adatot, amikor,a szűcscéhet 6 forintra büntették, amiért egy lovasberényi szűcsöt a tanács tudta nélkül vett fel mesternek. 1743-ban Weber János aranyműveslegény felvételét már a tanács bírálta el. A választ fél évre elhalasztotta, hogy addig megismerhesse a jelentkezőt, illetve, hogy az a 'szükséges berendezést beszerezhesse.

40 1767-ben a tanács ,,fejeskedésért" áristomba záratta a kőművescéh tagjait^ mert egy mestert, a tanács rendeletére nem vettek be maguk közé. Addig maradtak az áristomban, amíg fel nem vették. 1771-ben határozatilag mondta ki a tanács, hogy „ha ennek utána akármely céh a maga jószántából mesterembert be is venne, mindenkoron az olyatén bevett mesterembert a nemes magistratus előtt statulálni köteles légyen". A taksát ekkor 15 forintban szabták meg- A remeket a belső tanácsnak be kell mutatni, és csak ha az jóváhagyta, mehetett a jelölt a céhhez. Egy ifjú szabómester remeke 1774-ben pl. egy topánkához szabott nadrág-dolmányból, hat rőf bőségű asszony-mentéből és egy szoknyából (ritka ránccal) állott. Ha a tanács úgy látta, hogy abból a szakmából elég van a városban, megtagadta a felvételt, mint pl. 1775-ben egy szűcslegénytől/'

1 Nem volt a céhnek joga —< miután a felvételt is a tanács mondta ki —| a mesterek „letételére". 1758-ban pl. kemény büntetéssel fenyegették meg a szűcsöket, ha az egyik mesterségtől megfosztott társukat („feleségének és gyermekeinek a kenyerét elvették") vissza nem veszik. A céh ezt vonakodott megtenni, mire a tanács a mestereket áristomba vetette és 100 forintra büntette. Az ügy vége az lett, hogy a büntetést 20 forintra mérsékelték. Hasonlóan járt el a tanács 1764-ben a tobakcéhvel, de ekkor a büntetés csak 5 forint volt.

42 1787 itt is fordulópont, mert ettől kezdve a tanács kevésbé vette figyelembe a felvételeknél a céhek tiltakozását. Az első ilyen eset 1787 júliusából ismeretes: egy tolnai szabómester kapott (külvárosi) működési engedélyt annak ellenére, hogy a „céhbe lehetetlen bejutnia". De segédet nem tarthatott. A következő évben viszont két kordoványos legényt azzal utasítotak el, hogy a vándoréveket még nem töltötték le; nem kaptak mesterlányt feleségül és nincs pénzük saját műhelyt nyitni. Figyelembe vette a tanács, ha az egész céh által megvizsgált remeket hibásnak találták, de még ilyenkor is a 'legény és a céh közötti viszálykodás megszüntetésére törekedett/'

3 Ha a jelentkező helybeli mester özvegyét vette el, a tanács felvette a mesterek közé, „de a remeket neki is el kell készítenie". Előnyben részesültek a helybeli mesterek fiai is; ők gyakran már apjuk életében megkapták a mesterjogot. Ehhez azonban a 24. életév, elérése volt szükséges. 1828-ban elutasítottak egy 22 éves szűrszabó legényt, „mert még csak 22 éves, így a törvényes kort nem érte el és mesternek bevenni nem lehet. Akkor adja be a kérését, ha azt elérte".

44 A XVIII. század végétől megszaporodtak, mondhatni se szeri, se száma a jelöltek és a céhek közötti vitás ügyeknek Gyakori, hogy a céh még a remeket sem adta ki a jelentkezőnek, így az azt megcsinálni természetesen nem tudta. A tanács ilyenkor intette a céhet a remek kiadására. A folytatás legtöbbször az volt, hogy a felvétel ennek — sőt néha még a helyetartótanács rendelete —

1 ellenére sem történt meg. Ilyenkor a tanács nyilvánította mesterré az illetőt, mint egy lakost FMTÉ 10 145