Kállay István: Fehérvár regimentuma 1688-1849. A város mindennapjai - Fejér Megyei Történeti Évkönyv 18. (Székesfehérvár, 1988)
A város vezetése - Gazdaság - Mezőgazdaság
áradás miatt kiszakadt, és a lefolyó víz a város körül fekvő kerteket, tetemes kárt okozva, elöntötte". A tanács a kamarást utasította, hogy „amíg a töltést helyrehozzák, az alkamarás úr minden módon igyekezzék a vizet hátráltatni és levezetni". Különösen veszélyes volt a helyzet a záporesők alkalmával. A Basa-tó kiöntése az utakat is tönkretette, ezért 1821-ben a Sóstóba való levezetését mérlegelték. A tervet Beszédes József mérnök készítette el. A munka elvégzésére a város 1840-ben egy vállalkozóval alkudott meg. 326 Az Aszúvölgyi kanális a Budai út mellett folyt. 1822-ben Beszédes József, a kiöntések meggátlására, töltés építését javasolta. Ez azonban nem sokat használt, mert három évvel később a víz. olyan erősen folyt a kanálisban, hogy „az új sorompón kívüli, a Budai út mellett az árokpart több helyen bedőlt, sőt, az országút is megrongálódott". Ezért 1830-ban a kanális új irányát a szántóföldek között, az ún. Kommendáns rétjén keresztül tervezték, majd 1838-ban úgy döntöttek, hogy a Sóstóba vezetik:' 527 1784-ben a csatornázással kapcsolatban három új hidat építettek a Visszafolyó Maroson. 1801-ben a Maros-réteken állt a víz, szükséges lett volna keleti irányban egy fiókcsatorna építése. 1806-ban a Maros-rét közepén egy jó mély és széles árkot húztak, „a rétek igen sokkal való megjobbítására". 1820-ban a Visszafolyó Maros a híd mellett, a töltésen keresztül kicsapott, a gyalogosok vízben jártak. A tanács, a töltés megemelésére embereket fogadott/ 528 Korszakunk végén különösen a csatornák tisztogatása jelentett nagy feladatot a város részére. Ezt a munkát a tanácsi csatornafelügyelő (biztos) szervezte, végeztette és ellenőrizte. A megye 1787-ben felhívta a figyelmet, „a jó állapotba hozott és kitisztított csatornák jobb karbantartására". Gondot jelentett, hogy a csatornák tisztogatására sem lehetett munkaerőt kapni, pedig egyes években a parton növő fű lekaszálását is megengedték nekik. A tisztogatás során — a mérnök meghallgatása után — egyes csatornákat ki is mélyítettek. 320 A csatornák jobb bejárására a város csónakokat („hajókat") tartott. 1804-ben pl. 5 forintért vettek egy csónakot; 1806-ban egy öt—hat személyes, 1816-ban Pesten egy 10—12 személyes csónakot. 1845-ben a város három, a víz elfogására szolgáló; Malom-, Aszúvölgyi- és Hosszúhídicsatornáról jelentett. 330 De megkeresték a várost más vízrendezési munkálatokban is. 1792ben pl. a helytartótanács kérte a várost: járuljon hozzá a Duna medrének tisztítási költségeihez. A tanács válasza: „A Dfuna a várostól négy órányira fekszik, nekik közömbös; kárt a jelenlegi állapota sem okoz. Ezért kérik, hogy ettől a tehertől szabadítsák meg őket". 331 Sokkal érdekesebb, hogy gróf Zichy Ferenc rendeletére 1834 áprilisában gyűlést tartottak a Balaton lecsapolása ügyében. A várost ezen a helyettes bíró és az urbárium rendtartója képviselte. 1837-ben a „lecsapolást gátló tényezők megvizsgálására és elhárítására" rendelt küldöttségben a város képviselője, Vass János tanácsnok is részt vett. A tanács azzai az utasítással küldte el a gyűlésre, hogy „a város csak úgy egyezik bele a lecsapolásba, ha a Balaton vízének a Nádor-csaornába való eresztése által kárt nem szenved, és teljesen költség nélkül kármentesíttetik". 332
