Kállay István: Fehérvár regimentuma 1688-1849. A város mindennapjai - Fejér Megyei Történeti Évkönyv 18. (Székesfehérvár, 1988)
A város vezetése - Gazdaság - Mezőgazdaság
hasonlóan a fentebbiekhez — úgy akarták finanszírozni, hogy minden rétre 3 forintot vetettek ki azzal, hogy „aki nem akar fizetni, attól megvonják a rét használatát". Csapó Benjámin megyei mérnököt szólították fel, hogy „a terv szerinti szükséges intézkedéseket tegye meg a levezető csatorna kiásására". 318 A munka során gátat is építettek, ami azonban néhány lakos rétjén vezetett keresztül: ezek természetesen tiltakoztak ellene. 1817-ben a folyókra felügyelő tanácsnok a helyszínen állapította meg, hogy a víz, a sok hínár és iszap miatt, megakadt és visszafelé folyt. A sörházi malom bérlői is emiatt panaszkodtak. A Jancsár utcai lakosok — ahol a csatornaásást a nagy sárban végző munkások a kialkudott bérért nem akarták befejezni —• szintén károsultak. Ezeknek a város kárpótlásul 250 kéve nádat adott. 319 1824-ben már az újonnan ásott Sárrét-csatornáról olvashatunk. Az érdekelt gazdák kérték, hogy a város két szekérrel is járható hidat csináltasson rajta. Az új kanális lezárása miatt a következő évben számos rét víz alá került; mire a város újból megnyitotta. Ettől kezdve az a gyakorlat, hogy ha a város le akarta zárni a kanálist, előre értesítette a gazdákat, hogy a terményeiket hordják ki onnan. A rétek bérlői és tulajdonosai még 1825—1826-ban is tartoztak a csatornaépítési váltsággal. 1830-ban a tanács határozatot hozott a végrehajtás útján való beszedésre. 320 A sárréti fiókkanális építése az 1830-as években tovább folytatódott; 1034-ben készült el. A kiöntések megakadályozására a tervezettnél szélesebbre építették. Egy öntözőcsatorna ásatását azonban a tanács 1836-ban megtagadta. Engedélyezte viszont az „északi részen a Biztosi-csatornáig, a déli részen az Aszalóvölgyi-csatornáig" a marhák legeltetését. 321 A fiókcsatorna megépítésével az addigi Vizes, Nedves rétekből Száraz rétek lettek. Ezt elősegítette a Gaja-patak, elsősorban gátak építésével és karbantartásával történt, bizonyos fokú rendezése. 1787-ben döntött a város a patak és a Nedves rét között csatorna ásásáról, „mivel az áradásokat csak ezzel lehet megszüntetni". A munkákat itt is gátolta a munkaerőhiány, csak néhány kőműveslegény dolgozott. A tanács felhívta a többi kőműveslegényt és mestert a munka segítésére. A csatorna 981 forintos költségeit a környező rétek birtokosaira hárították. 323 1794-ben foglalkozott a tanács a Gaja két ágát összekötő csatorna gondolatával. A terv el is készült, de ennél több nem történt. 1798-ban újból elkészítették a terület rajzát; a kiöntés által okozott károk jobb áttekintésére. 323 A rendezést nehezítette, hogy a lakosok „magánkanálisokat" építettek, pl. a Kállómalom, és a sörfőzőházi malom közötti csatornából, a kertjeik öntözésére. A város ezt megtiltotta, a kis árkokat lerombolta. 33 ' 1 1827-ben a Fűzfás réteken keresztül vezető Gaja-kanális tisztogatása, a hídról lehullott kövek kiemelése volt napirenden. 1838-ban mérlegelte a tanács töltés építését a Kállómalom. felé, „mivel a vadvíz már több ízben elöntötte a várost". 1841-ben a Qaja vadvízének a rendezésére a város, Gilly János folyamrendező mérnökkel, új terveket készíttetett." 2 '' A Sárvíz rendezésével kapcsolatban javasolta Bőhm mérnök 1798ban, hogy az olvadáskor az Aszalóvölgybe folyó vizeket vezessék az ún. Basába. 1812-ben már töltés volt ezen a helyen, amely azonban „a víz-
