Kállay István: Fehérvár regimentuma 1688-1849. A város mindennapjai - Fejér Megyei Történeti Évkönyv 18. (Székesfehérvár, 1988)

Bevezetés

ségeket. Ez az adománylevél nem volt a város kezében, a birtokbaiktatás ugyanis nem történt meg. Az 1693. évi diploma megerősítette az 1485. évi, a borbevitelről szóló oklevelet. E szerint a házzal bíró, és adót fizető személyek a saját szükségletükre bort vihettek a városba. Hosszas utánjárással a város 1703-ban új privüégiumlevelet kapott az uralkodótól,, melyben a szabadságjogok három csoportra oszlanak: jogi kiváltságokra, önkormányzati jogokra és gazdasági kiváltságokra. A várost a kiváltságlevéllel „visszakebelezték Magyarországba", vagyis megszűnt újszerzeményi terület lenni, s az ország negyedik rendjének tagjaként az országgyűlésre királyi levéllel meghívták, és ezentúl a Szent Korona javának tekintették. A város tanácsát és polgárait ..együttesen valódi és kétségtelen királyi nemeseknek" tekintették. A város címerét — a kiváltságlevél szerint — a dicső emlékű királyok nagyszámú fehérvári koronázása emlékére, aranykorona díszíti. A kék színű pajzsban zöld mezőn, négyszögű, kőből épült, rovátkolt várfal áll, kétfelé nyitott kapuval és függő vasrostéllyal. A három torony közül egy fedett; magasabban emelkedik ki. A korona előtt egyfelől aranysárga-kék, másfelől ezüstfehér-vörös, a pajzs aljáig érő, fodros takarók függenek. A címerben szereplő várfal és három torony a XVIII. században használt nagypecsétre utal. Szabályozta a kiváltságlevél a város polgárai, betelepült idegenéi és lakói jogát. E hármas megkülönböztetés társadalmi tagozódásra utal. A polgárok teljes jogú, polgári házzal és mesterséggel rendelkező városlakók, s közülük kerültek ki a város vezetői. A városi lakos házzal igen, de polgárjoggal nem rendelkezett. A privilégium nem szól a zsellérrétegről, akik a városi társadalom alsóbb szintjét képviselték. A kiváltságlevél kinyilvánította, hogy a városban csak római katolikus vallásút tűrnek meg. Ezzel egyvallású várost akartak kialakítani, habár ez a már ott élő görögkeletiek miatt sem sikerülhetett. Az önkormányzat legfontosabb szerve a városi tanács. A polgárok kétévenként választották bírójukat — majd később polgármesterüket — a kiküldött királyi biztos jelenlétében. A 12 tagból álló tanács kinevezés útján, saját magát egészítette ki. A város területén fekvő házakra, telkekre adókat vethetett ki, a városlakókat közmunkára kötelezhette. Szervezte a katonaság beszállásolását. A tanács egyúttal bíráskodott is. Büntetőügyekben vérhatalommal élhetett, ezért hóhért tartott, ítéleteit az ország törvényeire vagy a városi jogra hivatkozva végre is hajthatta. A város tehát számos kiváltságot élvezett az 1703. évi privilégiumlevél alapján, de középkori jogait sem feledték el. 1692-ben pl. N.yitra város a kiváltságait a fehérvári szabadságokra hivatkozva akarta viszszaszerezni. 1753-ban Nagyszombat a fehérvári kiváltságlevél mását kérte, mivel adófizetési kedvezményt akart szerezni polgárainak. A fehérvári jog tehát az újkorban is mintaként szolgált a többi városnak. A felfelé ívelő fejlődést a Rákóczi-szabadságharc szakította meg. Közvetlenül a felkelés előtt —i a spanyol örökösödési háború miatt — kivonták a városból a 200 fős helyőrséget. 1703. május 4-én a bíró vette