Fejér Megyei Történeti Évkönyv 17. (Székesfehérvár, 1987)

Záborszky Miklós: Gánt

darabolt községhatár D-i előterében a hegység csapásirányával megegyező ÉK—DNY-i irányú hosszanti árkos süllyedek húzódik, amely a Vértes D-i felét két részre tagolja. Ennek a szerkezeti ároknak részei a Gánti és a Vérteskozmai medencék is. Kialakulásuk az óharmadkor elején történt. A Gánti medencét eocén tengeri üledékek és szárazföldi képződmények töltik ki, a lenyesett táblafelszíneket, a rögöket és a széles eróziós völgyeket mindenütt vastag eluviális törmelék fedi. Ezek részben periglaciális fagy okozta aprózódási termékek, részben pedig jelenkori törmelékfelhalmozódások, A Vértes fővízválasztójáig terjedő községhatárban középhegységi éghajlati hatások érvényesülnek, amely elsősorban a hőmérséklet kiegyenlítettebb járásában, a bővebb csapadékban és a mérsékeltebb vízhiányban jut kifejezésre. A község területe a hegység borultabb tájaihoz tartozik. Felhőzetének évi összege 60%, a borult napok évi száma 100—120, a derült napoké pedig 50—70. A nagyobb borultsággal összefüggésben napsütése (1950— 2000 óránál is kevesebb, mint a dombsági területeké, s a tenyészidő hőösszege 3100—3200 °C) is az egész Fejér megyében itt a legalacsonyabb. A tél hideg, fagyos, a január középhőmérséklete —2 és —2,5 °C között van. A téli napok átlagos száma 30—-35, a hótakarósaké pedig 40—45. A nyár az egész megyében itt a leghűvösebb. Júliusi középhőmérséklete 19,5—20,0 °C között alakul, a nyári napok átlagos száma 60—65, a hőségnapoké 5—10. Uralkodó szele az ÉNY-i. Évi átlagos csapadékmennyisége 678 mm, a mezőföldi településekhez mérten igen jelentős. Fejér megye északi része közel 100 mm-rel kap több csapadékot mint a déli térség. Vízellátottsága kielégítő, az évi vízhiány 50—75 mm-re tehető. A jelentékeny csapadék a nagy reliefenergiájú (200 m/km

3

) tagolt domborzat ellenére a község területe sem felszíni vízfolyásokban, sem talajvízben nem bővelkedik. A csapadék jelentékeny mélységben karsztvízként tározódik. A község területének túlnyomó része időszakos vízfolyásokon keresztül a Zámolyi medence felé csapódik le. A hegység felszínét túlnyomóan rerdzina és lejtőhordalék-talaj fedi. A medencékben a vörösagyagos rerdzina mellett agyagbemosódásos barna erdőtalaj az elterjedt talajtípus, a rögök meredek lejtőin a dolomit kopások a jellemzőek. A tagolt hegységi terület zónális lomboserdő társulása a zárt tölgyes öv. A magasabb és nedvesebb felszínein a gyertyános—tölgyesek élnek, az alacsonyabb és szárazabb lejtőin pedig a cseres—tölgyesek az elterjedtek. Erdőállománya igen jelentős (4877 ha).

1 A község neve Gant (1193), (1690), (1662),

3 Gand (1636),

1 Gyant (1436),

5 Gánt (1685),

6 Kánt (1636).

7 A név különböző leírása azt bizonyítja, hogy a település neve mindig Gánt volt, s ezt 1864-ben megerősíti a községi jegyző is. A helynév etimológiája nincs megnyugtatóan tisztázva. Valószínűnek az a feltevés látszik, hogy egykor egy Gánt nevű személy birtokolta a jelenlegi község területét, és erről magát a birtokot is Gántnak nevezték el. A Gánt személynév úgy magyarázható, hogy az ómagyar Gán személynév kicsinyítő-becéző funkciójú-„t" képzővel toldották meg. Az ómagyar Gán személynév, amelyre a Ságvárhoz tartozó Ganipuszta elsődleges Gán névváltozata alapján következtethetünk. A szláv