Fejér Megyei Történeti Évkönyv 17. (Székesfehérvár, 1987)

Záborszky Miklós: Gyúró

után külön jelölték ki, az egész falunak 22 hold káposztás, ill. kenderföldet.

60 A parasztság speciális jövedelemforrásai közé tartozik a szőlő. Gyúrón a szőlők első telepítése 1700 és 1715 közé esik. 1715-ben 29,

61 1720-ban 9 és 1/2 kapás szőlőt írnak Össze, de az összeírás megjegyzi, hogy szőlőhegyéről gyenge bor származik, nem áll el egy évig sem.

62 Az 1768-as urbárium csak annyit jegyez meg, hogy szőlőhegye van és a parasztok Szent Mihálytól Szent György napig bort mérhettek.

63 1770-ben a borkilenced 135 urna, 1777-ben a szőlő 82 kapás, 1774-ben a kilenced 52 2/9 akó.

64 1828-ban 100 pozsonyi mérő szőlőt írnak össze.

65 Szőlőtermelésből a jobbágyokon kívül a zsellérek is kiveszik a részüket. 1828-ban a gyúróiak jelentős részének Kuldón is van szőlője.

66 Az állattenyésztés alapja országszerte a lekaszált fű és a legeltetés. Ennek megfelelően a rét és a legelő függvénye mindenütt az állattartás. A rét mindenütt szorosan hozzá tartozik a jobbágy-telkekhez, a legelőt viszont sokáig csak különböző szerződésekkel biztosítják a jobbágyok maguknak, sok esetben a földesúrral közösen, vagy bérlik. A rét mennyiségéről a következő adataink vannak. 1715-ben 45, 1720ban 21 1/2 kocsira való szénát termő réttel rendelkezik a falu. 1745-ben minden egész helyhez 3 kocsira való szénát termő rét jár. 1768-ban 116 „embervágóval" rendelkezik az egész falu, 1770-ben ugyanannyival, 1828ban viszont 348 falcastrum rét szerepel a falu birtokai közt. A legelőkről 1720-ban megjegyzik, hogy elég, sőt juhok legeltetéséből 36 forint bevétel is van. Az 1768-as urbárium szerint legelője elegendő. Bár nincsenek további adataink a legelők használatáról, mégis tekintve, hogy a jobbágyok legelőit már 1845-ben elkülönítették és ekkor 10 hold legelőt kap minden gazda, úgy látjuk, hogy legelőkkel viszonylag jól lehettek ellátva.

67 Az állattenyésztés adatai, mint közismert a legbizonytalanabbak közé tartoztak. Az állatokat könnyű volt elrejteni, így sajnos az alábbi összeírásokból csak következtethetünk.

68 (Az első 1774-es adatsor a dicalis, a második a sonscriptio.) 1774/75. 1774. 1846. ló 96 105 152 ökör 70 86 16 tehén 46 58 24 növendékmarha 15 14 —, juh 168 283 —i disznó 50 65 37 A feljebb közölt adatokból kitűnik, hogy az állattenyésztés fokozatosan hanyatlik. (A XVIII. sz. végén a juhtenyésztés különösen fejlett lehetett, így a báránykilenced 120 db 1777-ben.

6

'

9

) Bár az 1846-os adatok így is valószerűtlennek látszanak: A hanyatlás különösen azért feltűnő, mert a gazdák — mint láttuk — meglehetősen sok legelővel rendelkeztek. Mégis míg a „haszonállatok" sertés, juh, tehén száma csökken, az igásállatok száma (főként a lovaké!) nő. 1828-ban például minden gazda rendelkezik legalább egy pár lóval. Feltűnő, mennyivel fontosabbak az igások közül a lovak mint az ökrök.