Fejér Megyei Történeti Évkönyv 17. (Székesfehérvár, 1987)

Záborszky Miklós: Gyúró

nyi mérő földje van. 51 Ez azt jelenti, hogy 1—1 telekhez 56 p. m. tartozik. Az irathoz nem csatolnak összeírást. Mint feljebb láttuk, a 6 évvel későbbi összeírás szerint 32 1/2 telek van a gazdák birtokában. 1768-ban 22 a jobbágytelkek száma, de 1—1 jobbágytelekhez 37 ma­gyar hold szántó tartozik, így a szántóföld 827 magyar hold. Egy-egy gazda földjébe most is csak 56 p. m. gabonát vet. 52 Az ellentmondás abban rejlik, hogyha 1 p. m. földet az elfogadott 1/2 magyar holdnak veszem, úgy 1751-ben is kb. akkora volt a parasztok ke­zén levő föld mint 1768-ban (kb. 800 magyar hold), és ez esetben a telke­ket az uradalom kisebbnek vette, mint az 1768-as urbárium. (Általában viszont az uradalmak nagyobbnak veszik a telkeket mint az állam.) Ha ezzel szemben ami inkább szokásos azt veszem, hogy a pozsonyi mérő az a terület, amelybe 1 p. m. mennyiségű magot elvetnek, úgy (te­kintve, hogy 1768-ban is 56 p. m. magot vet a gazda földjébe, ha az egy jobbágytelek) a vetésterület kb. 1/3-ával kisebb mint 1745-ben volt (ami teljesen valószínűtlen). A vetésterület valószínűleg 800 magyar hold körül mozgott, hisz 1774­ben 809 m. h.-ra, 53 1777-ben 827 m. h.-ra becsülték, 1845-ben 1073 hold volt a jobbágybirtok (amiben a rét is bennfoglaltatott). 54 Ez azt jelentette, hogy a vetésterület egy évszázad alatt alig változott, csak a jobbágy tele­keket számították különbözőképpen, az uradalom és az állam, ami több helyen is előfordul. Következő kérdésünk a mezőgazdasági termelés módja és termeivé­nyei, korabeli természeti viszonyairól, így a mezőgazdaság feltételeiről Bél Mátyás tudósít. Földje hol kemény, hol homokos, kitartó forgatás és trágyázás nélkül terméketlen. A falu közelében sánccal körül vett mocsár van, igen alkal­mas állatok itatására. 55 1715-ben az őszi vetés 3, a tavaszi 4-szeres termést hoz. 1720-ban mindig 4-szereset. Ekkor a parasztok termékeik eladásából 25 forintot ke­resnek. 56 1715-ben és 1720-ban, valamint 1745-ben kétnyomásos, 57 1768-ban már háromnyomásos gazdálkodás folyik. Két nyomásban 20—20 p. mérőt, a harmadikban 16-ot vetettek. 58 A mezőgazdasági termeivényekről az 1770., 1774. és 1777-es kilenced­jegyzékből kapunk képet. 59 (A mérőt pontosabban nem határozták meg.) 1770. 1774. 1777. búza 66 18 1/2 31 kétszeres 180 160 140 árpa 50 95 75 zab 50 114 61 köles 1 3 11 kukorica 12 16 8 káposzta 220 fej 300 fej kender — —, 164 kéve A közölt adatokból világosan látszik, hogy a főtermény a kétszerese mellett fontosak a búza és a takarmánynövények. Évről évre változnak a terméseredmények. A káposztás és kenderföldeket az 1845. évi rendezés

Next

/
Thumbnails
Contents