Fejér Megyei Történeti Évkönyv 17. (Székesfehérvár, 1987)

Kurucz János: Kincsesbánya

Területén legelőhasznosítású földek voltak a 18. és 19. században. Szőlőültetésekre csak Somosmályon és Kincses hegyen került sor 1735-től az Atyai pusztában. A 19. század közepén a Kiskúttól a Duzzogóig Bajzáth György 240 holdas legelőjét foglalta magában. Telekkönyvek szerint már szerepel a pusztán egy Fényes major is és a hozzá tartozó 82 hold legelővel, és az állattenyésztő majorhoz közvetlen kapcsolódó területek Cselédkert, Atyai dűlő, Atyai nyilasok és Atyai osztályok néven szerepelnek ugyanezekben a 19. századi iratokban.

8 Fényes major más forrásokban Atya major néven is előfordul az 1800-as években. Lakói cselédcsaládok lehettek, akik a major juhállományának gondozását végezték a 19. sz. közepétől. Lélekszámra vonatkozó adatokkal 1832-től rendelkezünk. Egyházi névtárak szerint ez évben 2G8, 1835-ben 243, 1854-ben 350 és 1875-ben 359 volt Atya lakóinak száma. Ezek az adatok egyértelműen elfogadhatatlanok, a számok nagy valószínűség szerint a közeli Rákhegy népességét jelzik az előző években. Valós adatok szerint 1878-ban 68, 1882-ben 52, 1891-ben 27 és 1917-ben 34 volt a major lakossága.

9 1930-as összeírás szerint Atya lakóinak száma már 74 volt, ebből kereső férfi 22, kereső nő 1, eltartott férfi 15, eltartott nő 36 volt. 1 családfő az iparban dolgozott, ez 5 fős családot tartott el, mezőgazdasági cseléd 17 volt, ezek 46 fő eltartásáról gondoskodtak. Az összeírás földdel rendelkezőket nem tüntet fel 1930-ban. Atya major 76 lakójából 64 katolikus, 10 református és 2 görög katolikus volt 1932-ben. A lakosság száma 1940-ben még 68 volt, ez a szám 1950-ben már 28-ra csökkent.

10 A major Iszaszentgyörgyhöz tartozott 1966-ig, ez évben az egy lakótömbből álló kistelepülést Kincsesbányához kapcsolták. Családjainak férfitagjai a környező ipari üzemekben (Fejér m. Bauxitbányák és Fehérvárcsurgói Homoküzem) dolgoztak, a major tankötelesei Kincsesbányára jártak iskolába az 1960-as és 1970-es években. A fokozatos visszafejlesztés folytán a major lakói Kincsesbányára és a környék más közeli településeire költöztek. Az épületek 1985-ben lebontásra kerültek, az egykori tanyajellegű kistelepülésnek már nyomai sem láthatók a Fehérvárcsurgói Homoküzem szomszédságában. FORRÁSOK 1 Rupp Jakab: Magyarország helyrajzi története I. 223. 2 Németh Gyula: Iszkaszentgyörgy története. Iszkaszentgyörgy, 1976. 27. 1. 3 Nagy Lajos: Adatok Fejér m. történeti földrajzi névanyagához. FMTÉ. 6. k. Szfvár, 1972. 4 Lásd 2. sz. 26. 1. 5 Uo. 6 Fml. Helytörténeti adattár. Eszterházy lt. Acta Juridica F. 5. N. 23. 1718. 7 Fml. Kéziratok térképek gyűjteménye. Fejér m. térképe, 1846. T—126. sz. 8 FmL. Iszkaszentgyörgy 1856. évi kataszteri iratai. 9 FmL. Egyházi névtárak jegyzetben feltüntetett évfolyamai. 10 Uo. és Megyei Statisztikai Közlemények népszámlálási adatai.