Fejér Megyei Történeti Évkönyv 17. (Székesfehérvár, 1987)

Kurucz János: Kincsesbánya

és Kasztner Miklósné. A régi nádfedeles iskola épülete még 1982-ben lebontásra került, az 1931-ben épített új iskola lakóház szerepét tölti be. Rákhegyet 1921-ben Guttamásitól leválasztva Fehér várcsurgóhoz kapcsolták. Ez idáig is sok gond forrása volt a hovatartozások bonyolultsága. A szőlőhegy közigazgatásilag Guttamásihoz tartozott, mint az iszkaszentgyörgyi uradalom része, egyházilag pedig ugyancsak a 6—7 km-re fekvő Iszkaszentgyörgyhöz volt kötött. A rákhegyiek többszöri kérésére 1921ben megtörtént a Fehérvárcsurgóhoz csatolás, de a képviselőtestületi jegyzőkönyvek szerint ez terhes volt a falu elöljáróságának. Az átcsatolással 174 kh 985 n.-öl terület került át a csurgói határba. 1921-ben a rákhegyiek kisbérlet igényeinek kielégítésére 35 kh földet osztottak ki. Az átcsatolási huza-vona még 1947-ben is folytatódott, ez évben a fehérvárcsurgóiak további 66 kh rét és 130 kh szántó átcsatolását kérték Guttamásitól.

15 Az 1930-asévektől az alábbi családok laktak Rákhegyen: Szabó, Kurucz, Firschmann, Forsner, Ódor, Varga, Lencsés, Mocher, Csépi, Kiss, Varga, Vagner, Kruppa, Sági, Gavacs, Vizler, Sramek, Mayer, Müller, Lencsés, Simon, Komáromi, Ugróczi, Csizmadia, Harangozó, Szőllősi, Laki, Horváth, Farkas, Rácz, Pinke, Kozma, Nemes, Belegrai, Fister, Lothring, Rátky, Jánosa, Tóth, Bihari, Őri, Major, Fehér, Rudi, Zédely, Maisitz, Horgos, Molnár, Klempai, Ivanics, Maizer, Pausz, Ollári és Cselényi. A felszabadulás után a kistelepülés létét már a közeli bauxitbánya és ipari település határozta meg. Rákhegy családfőinek többsége bányai munkát vállalt, de megélhetését biztosítva földeken is gazdálkodott. A szomszédos bányatelepülés fejlesztésében, ha mindig utólag is, de Rákhegy is helyet kapott. Villanyhoz 1958-ban jutott, a vizet 1965-ben vezették be a településen. Rákhegyet 1966-ban Kincsesbányához kapcsolták. Közben éppen a bányaművelés terjeszkedése miatt szükségszerűen háttérbe szorult a település. Az 1960-as években bányaművelés miatt kisajátítások kezdődtek, és a lakosok többsége a környező falvakba települt. A kisajátítások ma is időszerűek, ezért Rákhegy esetében további lélekszám csökkenés várható. Az egykori szőlőhegyről eltávozók közül többen Fehérvárcsurgón, Kincsesbányán és Székesfehérváron élnek. Rákhegy lakossága jelenleg kb. 70-re tehető. FORRÁSOK 1 Nagy Lajos: Adatok Fejér m. történeti földrajzi névanyagához. FMTE. 6. k. Szfvár, 1972. 275. 1. Károly János: Fejér vármegye története. 4. k. Szfvár, 1901. 172 1. 2 Uo.: 260. 1. 3 FmL. Bajzáth lt. Uradalmi szőlők — bor. 1810—1864. (Űriszéki jegyzőkönyv másolatok) 4 Uo. 5 Uo. 6 FmL. Amadé lt Borleltárak, 1772—1790. 7 FmL. Amadé lt. II. József kori telekkönyvek. 8 FmL. Bajzáth lt. Dézsma jegyzékek, 1822. 9 FmL. Helytört, adattár. Acta Locorum. Iszkaszentgyörgy, 1789. 10 Iszkaszentgyörgyi R. K. Plébánia anyakönyvei, 1788—1830. 11 FmL. Egyházi névtárak jegyzetben fel/tüntetett évfolyamai.