Fejér Megyei Történeti Évkönyv 17. (Székesfehérvár, 1987)

Kurucz János: Kincsesbánya

valamint az altiszti lakásokon kívül csak 12 lakásos munkásház felállítására került sor az Aluérc Rt. egy irata szerint.

34 1942. január 15-i kimutatás szerint az üzefri munkásainak lakóhely szerinti megoszlása a következők szerint alakult 1942-ben: Iszkaszentgyörgy 119 fő 360 eltartott családtag Fehérvárcsurgó 105 fő 320 eltartott családtag Sárkeresztes 17 fő 50 eltartott családtag Magyaralmás 15 íő 50 eltartott családtag Mór 6 lő 20 eltartott családtag Isztimér 13 fő 77 eltartott családtag Guttamási 7 fő 24 eltartott családtag Balinka 1 fő 6 eltartott családtag Csákvár 1 fő 4 eltartott családtag Bodajk 43 fő 51 eltartott családtag

35 (A helybelieket és bittóiakat Iszkaszentgyörgynél, a rákhegyieket Fehérvárcsurgónál említi a kimutatás). 1942 végére már 620-ra emelkedett a bányaüzem dolgozóinak száma. A bejárókon kívül egyre szaporodott azoknak a száma, akik távolabbi helyekről származva, letelepedési szándékkal vették fel a munkát az üzemben. Ezek részére fabarakkok épültek, és a lakásgondokat enyhítették a már meglevő Tutyi major és Atya major épületei is. A föld alatti bányászat a Kincsesi aknában vette kezdetét 1942 nyarán, majd a József nevű külfejtés indult meg a Bittóba vezető erdei út mellett 1943-ban. A Kincsesi külfejtés iszkaszentgyörgyi községhatárba esett, a József bánya területe már Guttamási határához tartozott. A már említett határgondok itt is kimutatkoztak. A bányakolónia és az idetartozó bányai létesítmények az iszkaszentgyörgyhöz tartozás miatt az „Iszkaszentgyörgyi" elnevezést viselték az 1940-es években. A következő bányák megnyitásával kérdésessé vált a hovatartozás. Az új létesítményekkel Guttamási fejlődésére lehetett számítani, ezért a község képviselőtestülete a József külfejtés megnyitására reagálva máris határozatot hozott községháza, levente otthon, kultúrház, és egyéb létesítmények kijelölésére. Az előrelátás jó volt, mert a mély művelés további munkálatai már végleg a Guttamási határban folytatódtak az 1940-es évek második felében, és nagy valószínűség szerint ez ok következményeként az ipari települést a német falu közigazgatása alá rendelték 1950-től. Ez évig Iszkaszentgyörgy intézte a bányatelep lakóinak községi ügyeit. 1949-ben egy olyan tervezet készült, amely a kincsesi település Guttamási határba eső üzemi területét is Iszkaszentgyörgyhöz kapcsolta volna. Ennek kivitelezését a járási főjegyzőség a guttamásiak tiltakozása eredményeként megtagadta azzal az indokkal, hogy a bánya létesítményeinek nagy része Guttamási határban található, egyébként is Kincses a községtől 3 km-re, Iszkaszentgyörgytől pedig 5 km-re esik. Iszkaszentgyörgy lakossága az 1940-es évek végén elérte a 2000 főt, ugyanakkor Guttamásié 180 körül volt. A 337 kh. terület a német falu határában maradt, tehát a bányatelep egésze Guttamási része lett. Fejlesztési terveket illetően ez sem az üzemet, sem a települést nem befolyásolta lényegesen, mert az üzem vezetőségének és szervezeteinek terveiben a vállalati ügyek mellett egyaránt megfértek az üzem és település .gondjai. Vállalati költségvetésből