Fejér Megyei Történeti Évkönyv 17. (Székesfehérvár, 1987)

Kurucz János: Kincsesbánya

Kincsesbánya története 1940 és 1966 között Már az 1920-as években elvégzett geológiai kutatások kimutatták a bauxitot Iszkaszentgyörgy környékén, de ennek mennyiségére, illetve minőségére vonatkozóan nem történtek felmérő kutatások 1940-ig. Povolnik Mihály kincsesi lakos kútásás közben lelt vörös kőzetdarabokat, ezeket a gánti laboratóriumba küldette elemzésre 1940 szeptemberében, de itt nem fordítottak gondot a mintakőzetre. Ezt követően Povolnik Mihály kérésére Kucsera Pál iszkaszentgyörgyi jegyző a Budapesti Bányakapitányságon mutatott be néhány darabot a kincsesi kútásásból származó bauxitrögökből. Az események innen gyors fordulatot vettek. A Bányakapitányság az Alumíniumórc Bánya és Ipar Rt. Vállalatot a kutatások megkezdésére szólította fel. Kincses hegyen kézi fúrásokra került sor, és 1941 elején már a külszíni fejtési munkálatok is megkezdődtek Kincses öreg házai között.

30 1941 február 6-án az Aluérc Bánya és Ipar Rt. 23 kh. 939 n.-öl területet igényelt ki bányaművelés céljából Iszkaszentgyörgy határából, e területen 20 kh. volt kisparcella, amelyet Kincses helybeli lakói házhelyként és kertekként hasznosítottak a bányai munkák kezdetéig.

31 Az Rt. a kisajátított földek helyett csereterületeket vásárolt, és a lakóházak helyett újakat építtetett. A külszíni bánya megindulásához szükséges munkaerő a környék családjaiból állt össze, szakemberek a gánti üzemből érkeztek. A bánya munka- és kereseti lehetőséggel szolgált az eddig mezőgazdaságból élő lakosság részére. 1941 márciusában az üzem összlétszáma 119 fő, átlagbér 3 Pengő 30 fillér volt. A létszám még március közepén 158-ra emelkedett. Az erdőírtásban és más terepelőkészítési munkákban 63 kubikos vett részt, az anyagmozgatást 35 ló és 33 kordé végezte. Április végére a munkáslétszám megközelítette a 300 főt. Az első termelési adatok szerint a külszíni bánya 20 csille (200 mázsa) bauxitot termelt 1941. április 21-én.

32 , A bauxit elszállítására szolgáló keskenynyomtávú vasút építésére 1941 márciusa és augusztusa között került sor. A Moharakodói állomásra vezető vasút részére 8 és 15 m. nyílású, betonpilléreken nyugvó vashidakat létesítettek a Bittó melletti Gaja patakok felett. Miután az iparvasutat rendes nyomtávúra cserélték 1943-ban, a meglévő hidak mellé egy 15, ill. egy 5 m-es, cölöpökre épített fahíd is készült. Ezeket a németek 1945-ben felrobbantották. A bányát 1941. július 15-én hadiüzemmé nyilvánították. Üzemi titkár egy Bikfalvy Sándor nevű százados lett.

33 A kincsesi üzem munkásainak helyzetét érzékelteti egy 1941 június 17-i jelentés, amely szerint a dolgozókat haza kellett engedni, hogy otthon élelmet tudjanak beszerezni, 50 kubikos pedig eltávozott a bányából az élelmezés rossz viszonyai miatt. Június 25-én Iszkaszentgyörgy község értesítette a vezetőséget, hogy a 82 munkás és családtag ellátásáról nem tud gondoskodni. A bánya főbb beruházási területei az üzemi létesítményeken kívül a következők voltak 1941-ben: földvásárlás, konyha, kolónia és barakképítés. A Székesfehérvári járás főszolgabírója az Aluérc. Rt. kérelmére még 1941-ben 122 helyiségből álló bányairoda és üzemvezetői lakás, 1 14 helyiséggel ellátott altiszti lakás és 2 20 helyiségből álló hatlakásos munkásház építésére adott engedélyt Kincses hegyen. Az építkezés még ez évben megkezdődött, de a bányairodák és üzemvezetői lakások,