Fejér Megyei Történeti Évkönyv 17. (Székesfehérvár, 1987)
Kurucz János: Kincsesbánya
gon feltüntetett évben. 1856-ban Bittóban már 53 volt a különböző helyrajzi számok alatt szereplő szőlőtelkek száma. Egy-egy telek nagysága nem volt kisebb 300 n.-ölnél, de általában nem haladta meg az 1200 n.-ölet. A szőlőműveléshez kapcsolódik a csapszékek és pálinkaházak üzemeltetése. E területen csak a vaskapui csapszék állt a XVIII. század végén, amelyben 1789-ben 56 akó bor fogyott. 18 Pálinkaházból egy-egy üzemelt Bittóban és Kincses szőlőhegyen a XIX. század elején. Az utóbbival kapcsolatos egy rendelkezés, melyet Bajzáth György rótt a szőlőművesekre 1813-ban. Ez szerint a gazdák a törköllyel sem rendelkeztek szabadon. Ezt a kincsesi pálirikáházhoz kellett szállítaniuk, és a kifőzött pálinkának csak háromnegyedrészével rendelkeztek, negyedrész a földesurat illette. A pálinkás legényt az uraság fizette, a fáról a szőlősgazdáknak kellett gondoskodniuk. 19 Az 1800-as évek elején már kezdtek benépesülni a szőlőgazdálkodás révén Kincses, Bittó, Ó-Guth és Űj-Guth szőlőhegyek. Anyakönyvi forrásokat egyeztetve kiderül, hogy e települések első lakói olyan szőlőművesek közül kerültek ki, akik előzőleg még a környező településekről kijárva művelték földjeiket. Az új telepesek többsége a megyeszékhely felső városrészéből származott. Bittó szőlőbirtokosai között már jócskán akad néhány helybeli lakos is 1822-ben. Itt többek között a következő gazdák rendelkeztek szőlőföldekkel az előző évben: Eri György, Virág András, Farkas János, Horváth Pál, Németh János, Tombor István, Izsó Mihály, Markovits József, Kiss János, Niedermayer Mihály, Varga Ferenc, Szakáts József, Gróff Mihály, Kováts János, Farkas József, Orova Ferenc, Stibinger Mátyás, Kiss Ferencné, Hadatsi István, Izsó József, Schumpf Mihály, Takáts György, Széli Mihály, Gabaritz János, Scheffer Károly, Budai István, Radits József, Láng István, Pálifi Dániel, Szolga István, Vas Fülöp, Frank Lőrincz, Pintér Imre, Hegedűs József, Gazdag János, Káldi Ferenc, Forsner Jánosné, Kolonits János, Dörömbözi István és Kalmár József. Méginkább székesfehérvári eredetre vallanak Kincses és Űj-Guth szőlősgazdáinak következő családnevei 1822-ből: Rákos, Pisovits, Vinkler, Hegedűs, Zsigonits, Nyakas, Bottos, Vidovits, Rézmann, Fister, Majsai, Jankovits, Szilasi, Liszi, Tornai, Kurutz, Platzer, Lentsés, Kövér, Gabaritz, Orova és Héricz. 20 Kincses első lakói között szerepel egy Mayer György nevű mészégető mester, aki 1793-ban telepedett le családjával Kincses szőlőhegyen, és kötött szerződést Amadé földesúrral. Ez időtől vette kezdetét a mészégetés az éledő településen, az iparos dinasztia munkájának eredményeként az 1860-as évek adatai szerint évente 800 mérő mész került eladásra a kincsesi mészégető kemencékből. Ezek közül egynek még láthatók voltak a nyomai 1950-ben a Guttamásiba vezető út mellett. 1885-ben egy Mayer János nevű mészégető már Isztiméren található, aki évente kb. 1000 mázsa meszet állított elő. 21 Fazekas kézműiparosokra utal Kincses területén már egy XVIII. század közepéről származó Gerentsér ásás helynév, de ezt más források nem erősítik meg. Kincses és Bittó lakóit Iszkaszentgyörgyön anyakönyvezték a XVIII. század végétől. Anyakönyvi anyagok szerint a két szőlőhegy első lakói a következő családneveket viselték 1790 és 1850 között:
