Fejér Megyei Történeti Évkönyv 17. (Székesfehérvár, 1987)

Kurucz János: Kincsesbánya

Bittóban — Ertl, Láng, Kovács, Németh, Lantzmann, Horváth, Niedermayer, Gabaritz, Majsai, Szabó, Vachtler, Varga, Beke, Kozma, Lendvai, Kiss, Molnár, Rubos, Kollár, Major, Mosonyi, Durmits, Turdi, Jani, Székelyi, Laki, Kertész, Farkas, Komáromi, Gróff, Hartzos, Orva, Harmat, Stumpf, Ernst, Veber, Tombor, Eisenhuf er, Szakács, Kraján, Horgos Szűts, Müller, Frank, Fülöp, Juhász, Bogdány, Pető, Csépi, Rosta, Hadacsi, Adrián, Fehérvári, Rubina, Ravosovics, Tóth, Paczér, Czita, Simon, Wagner és Schweighardt. Kincsesbánya — Lehota, Varga, Gabaritz, Mayer, Vizier, Bosnyákovits, Csontos, Bognár, Somogyi, Németh, Sumits, Sipits, Merkl, Katona, Gazdag, Szabó, Zsédöl, Miklós, Kiss és Szabó A fenti nevek bejegyzését az anyakönyvekben előfordulásuk sorrendisége határozza meg 1790-től 1850-ig.

22 A családnevek közül gyakrabban ismétlődnek a Varga és Mayer nevek az iszkaszentgyörgyi anyakönyvekben. A nevek többsége csak egy-két esetben fordul elő, ez arra enged következtetni, hogy a különböző időben idetelepülök reményeik be nem teljesedése miatt nemigen maradtak meg a szőlőhegyeken. Ezt elősegíthette az a tény, hogy az erdőövezetben a szőlők mellett nemigen juthattak megélhetésükhöz szükséges földekhez, mert ezek nagyobb részével az 1700-as évek szőlőtelepítési akciói következtében a környező települések lakói rendelkeztek. Bajzáth György 1857-ben kötött örökváltsági szerződést Bittó és Kincses gazdáival. Az 50 holdnyi szőlő után a kivetett váltság összege 50 pengő forint volt 1 holdra, és a gazdák 5 év részletfizetési kedvezményt kaptak.

23 Ezzel azok a gazdák jutottak földekhez, akik addig is, mint szerződő telepítők, vagy ezek leszármazottai művelték a földeket. Rákhegyen fehérvárcsurgóiak, Kincsesen guttamásiak és isztimériek, Bittó területén pedig iszkaszentgyörgyiek rendelkeztek a nagybirtok mellett megmaradó művelés alá fogható földek többségével. Esett már szó arról, hogy az 1700as évek határrendezései furcsa helyzetet alakítottak ki az Iszkaszentgyörgy, Fehérvárcsurgó és Guttamási falvak közé beékelődött szőlőhegyi kistelepülések esetében. A Bittón és Kincsesen áthaladó határvonal következtében mindkét település Guttamásival együtt a Sármelléki járás 2. kerületéhez számított 1849-től, ugyanakkor egy részük Iszkaszentgyörgygyel a 3. kerülethez is tartozott. A két község határába tartozást jól érzékeltetik Iszkaszentgyörgy 1856. évi és Guttamási 1858. évi telekkönyvei. Bittó szőlőhegy Iszkaszentgyörgy falu határába eső területén 47 kisebbnagyobb telekkel rendelkeztek helybeli és más illetőségű gazdák. Ezeknek a földeknek nagy részét szőlőműveléssel hasznosították a telekkönyvben feljegyzett földművesek. A földjeiknek még nem tulajdonosaik, hiszen az örökváltsági szerződésre csak 1857-ben került sor, és a váltság összegének lefizetése után mentek át csak ezek a művelők tulajdonába. A telekkönyv szerint a szőlőkön és kerteken kívül a helybeli lakosok sem rendelkeztek más művelésű (szántó, legelő) földekkel. A bittóiak 1856-ban a következő földterületeken gazdálkodhattak a szőlőhegy Iszkaszentgyörgyi határba eső részén: szőlő rét vagy kert présház és terület Pajor Ferenc 900 n.-öl 123 n.-öl 1 30 n.-öl Márton Mihály 600 n.-öl 20 n.-öl 1 30 n.-öl Kiss Mihály 900 n.-öl 18 n.-öl 2 70 n.-öl