Fejér Megyei Történeti Évkönyv 17. (Székesfehérvár, 1987)

Kurucz János: Kincsesbánya

Csikókút (1927), Macska ér (1950), Mosó forrás (1950), Pokloskút (1743), Poklos dűlő (1743), Septervize (1425), Gaja (1703), Posza (1364), Puszta patak és Jege patak (1864), Zapfer kút (1950), Bohin völgy (1950), Cserkésztábor (1950), Disznóakol (1950), Gatter hegy (1782—1785), Szilvágy (1773), Kohlengatterberg (1883), Hohlgattenberg (1927), Nagyhajló és Nagyhallgató (1930), Öhegy (1950), Kopasz domb (1950), Szeghegy vagy Kilátó (1882—1980), Tatárhegy (1856), Tatárkő (1864), Tüzelőárok (1950), Waskapu Berg (1782—1785), Vontató hegy (1950), Vontató (1950), Zsidó erdő (1950), Atyai dűlő (1383), Árendás földek vagy Berek (1856), Berkes hegy (1778), Bodzási dűlő (1864), Bodzási tábla, Kis Bodzás és Nagy-Bodzás (1871), Csetényi dűlő és Csetiner (1837 és 1883), Falu Guther Berg (1882) Forrófői tábla (1883), Bébic (1950), Fuchsloch (1883), Rókaluki dűlő (1959), Gerentsér ásás (1757), Ó-Guther Acker Ried (1883), Guthi láp (1883), Homoki dűlő (1856), Jágerházi dűlő (1950), Kis-Guther Ried (1883), Kiskúti dűlő (1856), Knopper Mühl (1883), Lókő dűlő (1856), Ó-Guther Wiese (1883), Proietárföldek (1930), Rákhegy közötti dűlő vagy Kódistelep (1930), Sólyom dűlő vagy Sólom (1822), Somogyi dűlő (1950), Szigeti dűlő, illetve Szigetek (1858), Téglaházi dűlő (1950), Tiloser Acker vagy Tilosok (1883), Alsó Vaskapui dűlő (1858), Vitéz telkek (1930), Csetényi út (1950), Vontató, illetve Bagólesői út (1950).

4 Az előző helynevek közül többhöz érdekes hagyományok kötődnek. A Tatárhegy harmadkori kőóriásait a legendák a tatárokkal hozzák kapcsolatba. „A sanyargatott nép átka valóra vált és a rabló tatár sereg kovévált" — tartja a hagyomány. A Gubaes malomnál bőrcserzést végeztek — innen a Kalló neve. A Kinder forrás feneketlen vizébe gyerekek vesztek bele. A Vaskapu hegy török kincseket rejt magában. A Lókő dűlőben egy „kovévált ló" feküdt valaha. A különös, állatalakú homokkő a közeli Tatárhegyről került a szántóra, ez még az 1950-es években látható volt a két Gaja patak közötti területen. Kincsesbánya területével kapcsolatos történeti adatok 1940-ig A község területe már a honfoglalást megelőző időben is lakott hely volt. A környék természeti viszonyai; a változatos felszín, védettséget nyújtó hegyek és völgyek, megélhetést nyújtó erdők, rétek és bővizű források kedvező életfeltételeket biztosíthattak már az őskor emberének is. A móri ároknak ezen a részén feltárt régészeti leletanyag bizonyítja, hogy különböző korokban betelepült volt e terület. 1969-ben a Bittói homokbányában bronzkori sírokból edényleleteket tártak fel. A község keleti határán az Atyai út mellett szintén bronzkori urna temető került elő 1980-ban. 1836-ban a Bittói kőfejtőben avarkori aranyleleteket találtak, ugyanitt 1954-ben további avar szerszámok láttak napvilágot. Az avarok tartós jelenlétére utal továbbá az a nagy temető, amely 1953-ban a Bittói külfejtés felszínelési munkái során sajnálatos módon megsemmisült a település keleti részén. 1969-ben a Kinosesi út melletti 16 lakásos emeletes házak építése közben szintén avarkori sírok kerültek elő. A rómaiak jelenlétére a Vaskapu gát 1971-ben feltárt maradványai utalnak. Ezek szerint a völgyszoros mesterséges gátját a rómaiak építették