Fejér Megyei Történeti Évkönyv 17. (Székesfehérvár, 1987)

Kurucz János: Kincsesbánya

a II. században és a Gaja vizét összegyűjtve fürdőt létesítettek a mai Fehérvárcsurgói Víztározó területén.

5 * Középkori források Rákhegyet és Atyát kivéve keveset szólnak a község területéiről. A török kor előtt csak a fenti két külterület helyén volt lakott település, de a török hódoltság idején az állandó háborúk miatt ezek is elnéptelenedtek. A Bittói dombok és a Vaskapu környéke csak mint hadműveleti terület érintett a török kori eseményekben. A Wathay énekesversben említett 1601-es török elleni győztes csata egy része a Vaskapu, Iszkaszentgyörgy és Moha közötti területen zajlott le a fenti év októberében. „A Vaskapu környül tábort telepétték" — írja Wathay Ferenc.

6 Ugyanerre az eseményre vonatkozhat egy tanúvallomás 1718-ból, miszerint ,,A török világban a hajdúkat levágták a sáncokon Csurgón felül..." összegezve a különböző források idevonatkozó adatait, a Vaskapu környéke állandó harcálláspontja lehetett az egymás ellen harcoló erőknek az 1600-as évek elején. A szóbeli hagyományok szerint a törökök a rómaiakhoz hasonlóan felfogták a vizet a Vaskapui gáttól nyugatra eső területen. Károly János szerint azzal a szándékkal, hogy a felfogott vizzel Fehérvárt elöntessék. Eltekintve a hagyományoktól: a törökök állandó jelenléte nem kétséges a Vaskapu környékén, ezt bizonyítja az 1718-as határvizsgálati tanúvallomás is, mely szerint a székesfehérvári törökök a Tatárhegy felől a Vaskapui fürdőhöz vezető országutat használták a XVII. században. Ezzel a víz felfogásának célja is egyértelmű. A környék falvainak elnéptelenedését végleg az 1683. év jelentette, amikor a török sereg Csurgó mellett pestis miatt vesztegelt három hónapig. Erre az időre és eseményre vonatkozhat egy forrás megjegyzése, miszerint a Vaskapu hegy halmai a török pasák sátorhelyei voltak.

7 * Kincses és Bittó birtoklástörténete Iszkaszentgyörgy faluhoz kapcsolódik. 1650-ben III. Ferdinánd a fejér megyei Moha és Szentgyörgy falvakat, Guth és Atya pusztákat Amadé Jánosnak adományozta.

8 Ez időtől névlegesen, a török kor végétől pedig már a birtokból hasznot is húzva az Amadék voltak gazdái 1800-ig Iszkaszentgyörgy és környékének. Amadé László után Eszterházy Gábor kezén volt a birtok az 1750-es és 1760-as években. 1800-tól 1869-ig a Bajzáthok, majd az utóbbi évtől a Pappenheimek birtokosai a területnek. Az 1700-as évek elején a környék egykori települései csaknem lakatlanok. Iszkaszentgyörgy északnyugati határában erdők és legelők voltak túlsúlyban. Somosmái és a Vaskapu közötti terület a Szentgyörgyhöz tartozó Guthi és az Atyai puszták néven szerepelt a XVIII. században. A két pusztát a későbbi Atya major felől induló és Kincses hegy felé haladó határvonal választotta el a XVIII. század közepéig. Ehhez igazodott később a Guttamásit Iszkaszentgyörgytől elválasztó községhatár a XVIII. század második felétől. Ez a határvonal aztán sok probléma forrása lett az 1800-as és az 1900-as években, mert az időközben benépesült Kincses és Bittó szőlőhegyeket kettévágta. Még az 1940-es években is bajok származtak abból, hogy az előző két település egy része Iszkaszentgyörgy, másik része Guttamási falu községhatárába esett.