Fejér Megyei Történeti Évkönyv 17. (Székesfehérvár, 1987)

Farkas Gábor – Somkuti Éva: Kajászó

ravatalozót; 1953-ban hídmérleget, pásztorházakat, apaállat-istállót; 1954ben járdát, csatornahidat, községházát kívántak építeni.

189 1950. április 12-én a községi közgyűlésen a vezető jegyző azt javasolta, hogy a község nevét Keveházára változtassák. A vezető jegyző Kézai Simonra hivatkozott, akinek a művéből „azt olvasta ki", hogy egykoron itt volt Keveháza, amelynek eltorzult változata lett Kajászó.

190 A kérdéssel kapcsolatban Pais Dezső nyelvész professzort is megkérdezték, aki az Országos Levéltár szakvéleményéhez csatlakozva a Keveháza elnevezést elvetette, és helyette a Kajászó községnevet ajánlotta. Levelét Pais Dezső azzal fejezte be, hogy „Arany Jánosnak még oly gyönyörű verse nem lehet ok a természetesen fejlődött névalak módosítására".

191 1950-ben az egykori uradalmi területen a verebi állami gazdaság működött, 1952-ben pedig a Petőfi Termelőszövetkezetet alakították meg. A szövetkezet elnöke Komáromi Béla volt, aki a régi gazdákból szervezte meg a gazdaságot. A kisbirtokosok 1949-től rohamosan mentek tönkre, az állami terhek évről évre emelkedetek. A tönkrement családok ipari területen helyezkedtek el: Budafok és Kelenföld üzemei adtak munkát a földjeikből kivetett parasztságnak. Az 1956. október végi napokban a falu általában megőrizte józanságát, kilengés nem fordult elő. November 3-án falugyűlést tartottak, ahol a község ideiglenes vezetőinek a volt tanácselnököt és tanácstitkárt elismerték. Néhány nap múltán a tanácsigazgatás nehézség nélkül helyreállt.

192 FORRÁSOK 1 Ádám László: Fejér megye településeinek természetföldrajzi leírása. Kézirat a a Fejér Megyei Levéltárban. (FML) 2 Kis Lajos: Fejér megye helyneveinek etimológiája. Kézirat az FML-ben. (A település neve a történelem folyamán az alábbi változatokban fordul elő: Kayozozenthpeter (1459); Kaya Zent Piter (1516); Kajozenth Péter, Kyazo Zent Péter, Kajazo Sz. Péter (1589); Kaiazo Péter falu (1561); Kajászó Sz. Péter (1667); Kaiaszo Sz. Péter (1688); Szent Péter (az egész XVIII. században); Kajászó-Szentpéter (1863); Kajászó-Szent-Péter (1870); Kajászó (1960). 3 Biczó P.: A kajászószentpéteri református egyház története. (5. oldal) (A továbbiakban: Biczó i. m.) Czanik Béla községtörténeti kéziratában meggyőzően cáfolja a valdens—bogumil—huszita hatásokat Szentpéteren, és ezzel együtt a balkáni népek nemlétezését is feltételezi. 4 FML Helytörténeti gyűjtemény, Kajászószentpéter. (A továbbiakban Helytörténeti gyűjtemény). 5 Fejér megyei történeti évkönyv 5 k. FMTÉ 177—264. old. 6 Biczó i. m. 3. old. 7 Ua. 5—6. old. 8 Helytörténet gyűjtemény A 1589. 9 Ua. uo. 10 Ua. 11 OL. A baracskai közbirtokosság iratai 1617. 12 Biczó 6. old. 13 Ua. 4. old. 14 Ua. 6. old. 15 FML. Causae Civiles F. 7. Nr. 178. A. 1696 16 FMTE 11. k. 1977. 225—226. old. 17 A baracskai közbirtokosság iratai 1667. 18 Helytörténeti gyűjtemény 19 Biczó 7. old. 20 Helytörténeti gyűjtemény. 1713, A Szentpéteri család fiúágon kihalt, a birtok