Fejér Megyei Történeti Évkönyv 17. (Székesfehérvár, 1987)

Farkas Gábor – Somkuti Éva: Kajászó

leányágon öröklődött a Hollósy, majd a Somogyi családhoz. A Szentpéteri vagyon másik része a Kutass—Ferenczi családokhoz került. A Hollósy—Somogyi családokba nősült be Takáts-Deák Sándor Komáromból, 1730-ban a Farádi Vörös család került a Kutass—Ferenczi vagyonba, amely vagyon a falu határában a legnagyobb nemesi föld volt. Leányágon a Vörös család birtoka az Andrássyak kezére került. Farádi Vörös Rozália Andrássy István huszárezredes felesége lett. 1723-ban azonban a Kutass és a Ferenczy családok vagyonát öröklik: Kutas Istvánnak egy fia és hat lánya osztozkodtak a birtokon, Ferenczy György özvegye és fia pedig eladósodtak, és a telkeket (14 egész telek) 12 jobbággyal, a kocsma

; a malom, és a mészárszék jövedelmével együtt eladták. A vevő a Farádi Vörös család volt. Az ügyletet Vörös Pál, — aki Fejér vármegye alispánja — bonyolította le. A Vörös család kúriáját 1734-ben építette. Ezt a házat manapság is kastélynak nevezi a nép. A kúriában 1760-ban házi kápolnát rendeztek be, a földesúr papot hozott: a maga, a cselédek, a falubeli katolikus lakosság számára istentiszteleteket tartottak. A helyi hagyomány úgy tudta, hogy a szentpéteri katolikusok, mivel hitüket gyakorolni helyben nem tudták, Tordasra költöztek. A földesúri házi kápolna megnyitása után az átköltözésnek vége lett. (V. ö. Czanik Béla kézirata.) 21 Országos Műemléki Felügyelőség adattára. Kajászószentpéter 1715. 22 Biczó 8. old. 23 Uo. 9. old. 24 OL, C—1150. Helytartótanács Levéltára. Tabella urbariales, Szentpéter. 25 FML. Instantiae variae. Kajászószentpéter 1722 26 FML. Acta politica. F. 9. Nr. 127. 27 Ua. Tabella urbariales uo. FML. Acta politica. F. 10. Nr. 181. 28 FMTÉ 1977. 110—111. old. 29 Uo. ua. 30 FML. Acta locorum. Kajászószentpéter. 1760. Helytörténeti gyűjtemény uo. 31 FML. Nemesi közgyűlés jk. 1762. ápr. 29. és július 8. 32 Biczó 10, old. A szélsőséges időjárás elég gyakori. Például 1776. június 23-án Kajászószentpéter faluban kelt iratban olvasható, hogy az „elmúlt irtóztató szélvészek

7 * a házakban pusztítást vittek végbe. 33 Acta locorum. uo. 1772. Nemesi közgyűlés jk. 1760. április 15., 1762. január 11., 1764. május 28. 34 Biczó 10. old. 35 Nemesi közgyűlés jk. 1776. március 27. 36 Uo. 1776- aug. 26. 37 Tabella urbariales uo. 38 FML Dicalis összeírások 1774—1775. évekre. 39 OL. Nádasdy cs. lt. Nádasdladányi iratok. II. 618. 40 Fejér Megyei Történeti Évkönyv 5. k. 1971. 322—323. old. 41 Országos Műemléki Felügyelőség Adattára 1785. Kajászószentpéter. 42 Biczó im. 11. old. 43 Nádasdy cs. lt. Okiratok 443. 1783. évi tanítói összeírás a martonvásári kerületből. 44 Biczó im. 7. old. 45 Uo. ua. 11. old. Varga János prédikátor a templomépítést 1801-ben megszervezte. A nemesi közbirtokosok tiltakoztak a középkori templomromok elbontása miatt, de a tiltakozás nem vezetett eredményre. A rom köveit a református templomtorony építkezésénél felhasználták, de követ szállítottak még Alcsútról és majdnem 35 ezer darab téglát Nyékről, Martonvásárról. A torony a következő évben elkészült. A templomépítés 1811-ben befejeződött. Az ülőhelyek ügyében a nemesség és a parasztság között hosszas gyűlölködés kezdődött. Az egyházmegyei hatóság úgy döntött, hogy az első padsorokban a nemesi családok ülhettek le. Még a XIX. század végén is megkövetelték a dzsentri családok, hogy az első padokat kizárólag ők használhassák. A padokat lezárták, és az akkor is üres maradt, ha történetesen a templom állóhelyei teljesen tele voltak (V. ö. Czanik Béla kézirata.) 46 Nemesi közgyűlési jk. 16. k. 453. old. 47 Acta locorum uo. 1793. jún. 3. 48 Uo. 1794. március 15. 49 Nemesi közgyűlés jk. 1803—1133. sz. 50 Uo. 1805—1260. sz.