Fejér Megyei Történeti Évkönyv 17. (Székesfehérvár, 1987)

Farkas Gábor – Somkuti Éva: Kajászó

a hidakat a katonák felrobbantották, és helyettük ideiglenes pallókból ácsoltak átjárókat. Ezek a hidak 1948-ban már életveszélyesek voltak. Ügy tűnik az adatokból, hogy a két betonhidat csak az ötéves terv idején építették, míg 1950-ig a pallóhidakat javítással tették a közlekedésre alkalmassá. A Pázmánd felé vezető úton lévő híd 1949-ben teljesen hasznavehetetlen volt, s így a Váli-víz jobb partján lévő falurész lakói csak nagy kerülővel tudták megközelíteni a Fő utcát, a községházát, a tejcsarnokot.

182 1944—1945 fordulóján mindkét népiskola épülete súlyosan megrongálódott, berendezését elpusztították. Egyik iskolát sem tudta a fenntartó újjáépíteni, így azokat községi segítséggel állították helyre: 1947. október 6-án a református iskolaszék 5 ezer, a katolikus iskolaszék 2500 forint segélyt kapott. A gyermeklétszám gyarapodása folytán újabb helyiségeket kellett tanterem céljára igénybevenni. így 1948 őszén a községben már 4 különböző helyen folyt a tanítás.

183 A tanulók létszáma az elemi népiskolákban 1940—1948 között a következő volt: 1940-ben 52, 1941-ben 85, 1945-ben 103, 1946-ban 79, 1947-ben 84 fő volt.

184 A községi bíró, Borsányi Gábor 1948. június 7-én tartott közgyűlésen a felekezeti iskolák államosítására tett javaslatot. Közismert, hogy a népiskolák fenntartása nagy nehézséget jelentett a református és a katolikus közösségeknek. Ez a magyarázata annak, hogy az egyébként vallásos beállítottságú képviselőtestületi tagság az államosítást egyhangúan kérte. A közgyűlési határozatban a többi között olvasható, hogy „a felekezeti iskolák államosítása elsőrendű községi közérdek — a súlyosan megrongált és felszerelés nélkül álló iskolákat sem a felekezetek, sem pedig a község a maga erejéből rendbe hozni nem tudja, és így az ifjúság oktatását biztosítva nem látja".

185 1948. december 16-i közgyűlésen került sor a községi Népjóléti Bizottság létrehozására. Ezt a bizottságot a szociálpoltikai és a közegészségügyi bizottság megszüntetése után alakították meg. A Népjóléti Bizottság azonban nem kizárólag a képviselőtestület tagjaiból jött létre, hanem főleg e testületen kívüli, községi szervek tagjaiból. A bizottságba a képviselőtestület két főt küldött, majd a földmunkás szervezet, a Nemzeti Segély Bizottság, az UFOSZ, az MNDSZ 1—1 főt delegált.

186 1949-ben a község három mezőőrt fogadott fel, akik között a határt felosztották. Sterlec Jánoshoz az északi, északkeleti, keleti részek tartoztak; a páskomokkal, a martoni, a tordasi, az ürgetelki dűlőkkel; Báróczi Istvánhoz a nemesi határrész, az Alsórét, az Öreghegy; Tóman Lajoshoz pedig a Dréher féle dűlők, továbbá a felsőrétek felügyelete tartozott.

187 A község belterületét 1949. március 22-én megállapították. Ez azért volt fontos, mert ez év tavaszától csak belterületen lehetett építkezni. A belterületet észak felől a kenderföldek, a Felsőpáskom, kelet felől az ótemető, délről a káposztáskertek, nyugatról az Alsórét, a Sárgadomb, a Varga-tó, Szentpéterpuszta, Felsőrét határolták.

188 Az első ötéves tervet a községben az alispán rendeletére 1949 tavaszán készítették el. Az elöljáróság a terv kidolgozásába bevonta a politikai pártok és a népi szervek vezetőit. A terv főleg községi szociális, egészségügyi, kulturális beruházásokat tartalmazott, amely 1950- január 1-től 1954. december 31-ig szabta meg a tennivalókat: 1950-ben orvosi rendelőt, fürdőt, 2 artézi kutat; 1951-ben egy három tantermes általános iskolát; 1952ben napközi otthont, óvodát, kultúrházat, tűzoltószertárt, rendőrpihenőt,