Fejér Megyei Történeti Évkönyv 17. (Székesfehérvár, 1987)

Farkas Gábor – Somkuti Éva: Kajászó

Bélára adta voksát. Az uradalom tulajdonosának veje volt Hardy-Dréher, így a lakosság gazdasági tekintetben kötődött hozzá. Nevezett a községben 530 szavazatot kapott, míg a hivatalosan jelölt kormánypárti Pálffy-Daun József bicskei birtokosra mindössze 69 községbeli szavazat esett. A községi krónika így ír a választásról: „a lakosság évek hosszú sora óta élvezi a Dreher uradalom jótékonyságát, a szegény lakosság mind ott keresi meg kenyerét; községünk lakossága nem pártra, hanem személyre szavazott". Sevella János, a kormánypárt helyi elnöke a hivatalos jelölt mellett agitált. 1939. május 28-án is országgyűlési választás volt. A szavazók a váli választói kerület lajstromos képviselő jelöltjére adták voksukat, aki Magasházy László tábornok, baracskai lakos volt. A választók 1941. június l-jén egy községi MÉP-gyűlésen nehezményezték, hogy a megválasztott országgyűlési "képviselőt, Magasházy Lászlót a községben még nem látták, ott beszámolót, panasznapot nem tartott. 1939. október 26-án és 27-én légoltalmi gyakorlatot tartottak a községben. Ez a gyakorlat része volt az egész Dunántúlon zajló hasonló jellegű megmozdulásnak. A helyi légoltalmi egység a tűzoltókból állt, akiket 52 főre kiegészítettek 50—60 éves korú emberekkel. A háborús gazdálkodás egyik jele volt az 1940. április 21-én bevezetett cukorjegy. A lakosság az intézkedést felháborodással fogadta, mivel a falusi lakosság számára a jegyrendszer fejenként napi 1 dkg cukor vásárlását tette lehetővé. 1940. augusztus 1-től a világítási petróleum eladását korlátozták, és erre a fontos cikkre is jegyet vezettek be. 1941-ben a cséplőgépek mellett cséplőbáztosok működtek, akik a termett gabonamennyiséget feljegyezték, és ezzel a felesleget el tudták vonni a gazdáktól. A Közellátási Minisztérium a községben havonta 3 sertés levágását engedélyezte, és ezáltal a zsírellátást biztosították. Rémületet keltett a lakosság körében az, hogy 1940. május 12-én rendkívüli katonai szolgálatra 50 embert behívtak; július elsején és másodikán pedig 80 lovat és 40 kocsit kellett a katonaságnak átadni; majd 4-én újabb 65 katonaköteles behívása történt meg. A faluból ekkor már 115 fő teljesített soron kívüli katonai szolgálatot. A behívott tartalékosokat a keletmagyarországi és erdélyi bevonulásra készítették fel. A katonák, a lovak és a kocsik október első felében tértek vissza a faluba. 1943. január 8-án a katonák közül frontszolgálaton volt Szalontai István, Sallai István, Németh Kálmán, Fehérvári Lajos, Tapolcsányi Antal, Fehér Lajos, Komáromi Dezső, Kiss Gábor, Marton Lajos, Böcsödi István, Vajda Károly, Hulé István, Kiss János, Major György, Kupó Sándor. Magyar András, Lánczos Lajos, Kovács István, Csapó Sándor, Láncz János, Pátkai Imre, Nyúl Károly, Nagy Lajos, Kovács László, Konkoly János, Tabi Gábor, Tabi Tivadar, Paksy Sándor, Farsang György, Kihári István.

169 1944-ben több ízben volt a község légterében légiharc, amikor magyar és német vadászgépek ütköztek meg az angolszász repülőkkel. Néhány bombázógépet lelőttek, melyek az Öreghegy táján zuhantak le. A személyzetet helyi karhatalmi alakulatok foglyul ejtették, 11 pilóta, illetve kezelő életét vesztette, akiket itt temettek el. Egy éjszaka kilenc bombát dobtak az Alsórétre. 1944 augusztusában egy német századot helyeztek a községbe, melynek tagjait hazai németekből toborozták. A század kiképzése a községben folyt, elhelyezése a református iskolában történt. A magyar honvéd alakulatok is megjelentek a községben, a házakba telefonokat szereltek be, a löszfalakba nagyméretű óvóhelyeket ástak. A lakosságból többen