Fejér Megyei Történeti Évkönyv 17. (Székesfehérvár, 1987)

Farkas Gábor – Somkuti Éva: Kajászó

150 kg búza és 4 pengő, élelmezésre pedig 30 kg liszt, 13 kg krumpli, 3 kg bab, 2 kg hús, 1 kg zsír, 2 kg szalonna, 1 kg só és 40 fillér fűszerpénz járt. Az aratók a learatott gabona tized részét vagy kat. holdanként 66 kg szemes gabonát kaptak. Utóbbi esetben fejenként egy kocsi szalma is járt. Az aratók az aratás befejezése után közölhették, melyik bért kívánták megkapni. Az aratók páronként 1 magyar hold földet kaptak felszántva, amely után bérmunkát teljesítettek. Ez páronként 3 hold takarmány kaszálását, boglyázását jelentette. A kapás föld felszántásáért 3 napot dolgoztak; a répa munkákért a répa 6. részét és holdanként 16 pengőt kaptak; burgonya munkákért a termés egynegyede járt; a tengeri munkáknál a termés egyhatoda volt a munkásé.

153 A gazdasági ipari munkások a cselédkonvenciót kapták; de lakásuk 2 szobás volt, és a föld is duplája, mint a cselédeké. A háború alatt a kormányzat számára rendkívül fontos volt, hogy a földmunkások körében mérsékelt politikai hangulat uralkodjék. Ezért is rendeztek szinte minden olyan községben vagy majorban munkásünnepséget, ahol nagyobb tömeg summás, gazdasági cseléd élt. Kajászószentpéteren 1942. augusztus 5-én Haszán János uradalmi gazdasági cselédet a földművelésügyi miniszter kitüntetésben részítesítette, és hozzá 100 pengő jutalmat adott. A hosszú és hűséges szolgálat elismeréseképpen a Dréher uradalom 250 pengőt adott át az 1895 óta szolgálatban álló cselédjeinek. A kitüntetést rendkívüli községi képviselőtestületi ülésen adták át, ahol száz főnél is több érdeklődő jelent meg. Az uradalmat Hardy-Dreher Béla képviselte. Az ülésen méltatták Haszán János hosszú és nehéz időkön át tartó szolgálatát, és említették, hogy Haszán János apja is ebben az uradalomban volt több mint négy évtizeden keresztül juhász. Haszán János mint szántógyerek került az uradalomban alkalmazásra, majd 1900—1906 között a ménesnél szolgált, 1907—1929 között tiszti kocsis volt, 1930 óta pedig csősz.

154 Kajászószentpéter kisbirtokosai évtizedek óta kiemelkedő állattenyésztési tevékenységet végeztek. 1934-ben a községben a következő állatállomány volt: 620 szarvasmarha, 253 ló, 727 sertés, 56 juh. Egy év múltán, 1935-ben is meglehetősen nagy számú az állatállomány: ló 265, szarvasmarha 639, sertés 1757, baromfi 15 641 darab.

155 A kiemelkedő tevékenységre a földművelésügyi kormányzat felfigyelt. 1942. március 27-én az olasz

156 és a magyar

157 földművelésügyi miniszterek látogatást tettek az állattenyésztő mintaközségben. A községháza előtt lovas fogatok vonultak el, és szarvasmarhákat vezettek el a miniszterek előtt. Ezután meglátogatták Komáromi Dániel községi bíró és a községi állattenyésztési bizottság elnökének házát, továbbá Pátkai Kálmán lakóházát és az istállót.

158 1942ben az állattenyésztő mintaközségben 804 szarvasmarhát, 278 lovat, 1050 sertést tartottak. A megyei állattenyésztő egyesület 1943 január 19—21. között állattenyésztő tanfolyamot tartott. Az előadásokat 100 helyi érdeklődő kisbirtokos hallgatta végig.

159 A községben szélsőséges időjárási viszonyok uralkodnak. Erre számtalan eseményt lehet felhozni. Álljon itt példának 1927—1942 között néhány eset: 1927. május 12-én a határban elfagytak az őszi vetések. A krumpli és a kukoricatermés viszont bőséges volt, és ez kárpótolta némileg a gabonában esett kárt. A szőlőtermés ugyancsak minimális volt a fagykárok következtében. 1930. július l-jén 22—24 óra között felhőszakadás volt a község felett, és majdnem 55 mm csapadék hullott, jéggel keverten. Az első és második dűlőben kb. 55 százalékos terménykár esett.