Fejér Megyei Történeti Évkönyv 17. (Székesfehérvár, 1987)

Farkas Gábor – Somkuti Éva: Kajászó

1931. június 25-én lúdtojás nagyságú jégdarabok estek a határban. Ekkor mintegy 1200 kat. holdon tette tönkre a gabona kétharmad részét a vihar. A jégeső pala- és zsindelytetőket tört be, baromfiakat vert agyon, ablakokat tört be, mezőn dolgozó embereket sebesített meg. 1932. július 23-án a határ keleti és déli részét jégverés érte. Az ottani szőlőkben 100 százalékos kár keletkezet. 1936. július 2-án a gabonatermés 50 százalékát verte el a jég. Az átlagtermés katasztrofálisan gyenge: búza 3, rozs 5, árpa 1,5 mázsa termett holdanként. A krónikások feljegyezték, hogy ilyen gyenge gabonatermés a községben emberemlékezet óta nem volt. A gazdák a gyenge gabonatermés miatt 388 mázsa állami búzavetőmagot igényeltek. 1940. február 13-tól 24-ig tartó havazás és hófúvás szinte megbénította a közlekedést. Kápolnásnyék és Tárnok között a vasúti pályát 2—3 méter magas hótömeg fedte be. Két házat napokig nem lehetett megközelíteni, mivel 3 méternél magasabb hófúvás okozta akadályok zárták el. (Komáromi Gyula és Kardos Béla háza). Az iskolai tanítás a nehézkes közlekedés miatt egy hétig szünetelt. A határból a vadnyulak, vadlibák, fácánok, foglyok, őzek az udvarokba és az utcákba is bejöttek és élelmet kerestek. 1940. március 15-én a reggeli órákban a váli kanális kiöntött, és a víz elárasztotta a Kossuth, a Széchenyi, az Arany János, a Honvéd és a Viola utcákat, az ottani házak udvarait. Ekkor kilakoltattak 32 lakóházat, 3 ház összeomlott, illetve súlyosan megrongálódott. A mentési munkákat a járási főszolgabíró irányította. (Halassy Tibor). Megjegyezzük, hogy ezen a napon ugyancsak árvízvédelem volt Érden, Tárnokon, Diósdon, Adonyban. 1942. január 26-tól a kemény hideg időjárás következtében egyheti szénszünet volt az iskolában. A fűtőanyag-ellátás az intézményekben eléggé akadozva történt. Az időjárás 27-én különösen zord volt. Erről így emlékezik a községi krónikás: „A mai keddi napon vidékünkön óriási szélvész és hóvihar dühöngött, úgy hogy az emberek és az állatok az utcán nem bírtak járni, mivel a maróan hideg szél jégszemeket és nagy menynyiségű havat vert a járókelők arcába, minek folytán a lélekzetvétel is nehéz volt. A rácsapódó hó az arc melegétől megolvadt, és utána jéggé fagyott. A szélfúvassal szemben még az állatok sem akartak menni. A szél és hóvihar délelőtt 9 óra tájban kezdődött, folyton erősödött, s tetőfokát délután 2 órakor érte el, majd szünetelt és estefelé ismét nagyfokú szél és hóvihar keletkezett, mi csak az éjféli időben szűnt meg. Azok az emberek, kik más községbe vagy a vasútra mentek, ott rekedtek és csak másnap tudtak visszajönni. . . Budapest és Székesfehérvár között a vonatok a nagy hóvihar miatt a mai naptól kezdődőleg egy hétig nem közlekedtek ... Községünkbe egy héten keresztül posta nem érkezett... az iskolás gyermekek Érdről és Nagytétényből csak egy hét múlva tudtak hazajönni."

160 A XX. század első évtizedeiben is csak a református elemi népiskola működött. A tanulók kétötöd része volt református szülők gyermeke, a többit a helybeli zsidó családok és a katolikus lakosság gyermekei tették ki. Itt kell megjegyezni, hogy a katolikus tanulók szülei döntő többségükben a helybeli Dreher uradalom cselédjei voltak. Ugyanakkor az iskola fenntartása a református családok kötelessége volt, s annak fenntartásához a másik két felekezethez tartozó családok anyagilag nem járultak. Különösen nehezményezték, hogy az uradalom az iskola fenntartásához semmiféle anyagi eszközzel nem járult. A politikai község 1921. július 2-án 30 ezer koronát szavazott meg iskolai célra. Az iskolát ekkor Paksy József