Fejér Megyei Történeti Évkönyv 17. (Székesfehérvár, 1987)

Farkas Gábor – Somkuti Éva: Kajászó

1939. november 19-én a községben 1202 fő élt. Ebből a belterületen tartózkodott 1090, Jenőmajorban 100, Véghtanyán 12. Nagybirtok egy volt a község határában; Dreher Jenő uradalma 1082 kat. holddal. A másik egy 126 kat. hold területi úri birtok, amely Dobozy Jánosé. Dobozy 1919-ben került az említett birtokhoz vétel útján.

150 A község határa 4145 kat. hold. 1935-ben a területéből 65 százaléka volt a kisbirtokosok kezében. 1940-ben a 339 mezőgazdasági család 35 százaléka volt földmunkás: mégpedig 65 család napszámból élt, a gazdasági cselédcsaládok száma pedig 50 volt. A kisbirtok a következőképpen oszlott meg; 5—10 kat. hold közötti volt 55; 10— 20 holdas 51; 20—50 holdas 27 gazdaság. A törpebirtok alkotta a mezőgazdasági lakosság túlnyomó részét: 1 holdig volt birtoka 24 családnak; az 1—5 holdasok száma pedig 214 volt.

151 Vallási megoszlás 1930-ban: református 883, katolikus 323, evangélikus 54, izraelita 27, egyéb (azaz ortodox 2, unitárius 6, baptista 3, összesen) 11 fő. A reformátusok száma stagnált, némi emelkedést a katolikusok mutattak. A községben az 1 gyermekes családok túlsúlyban voltak, és Kajászószentpétert az egykéző községek közé sorolták. Ezen a nemzetpusztító mentalitáson helyileg a református egyház erkölcsi ráhatással igyekezett segíteni, de ez eredménytelen lett. Az egykéző családok a reformátusok közül kerültek ki. 1940-ben a felekezeti megoszlás a következő: 833 fő református, 398 fő katolikus, 56 evangélikus, 17 izraelita, 6 egyéb. Az 1929—1933. évi gazdasági válság idején a parasztság sorsa nehéz volt. Nemcsak a földmunkások, de a kisbirtokosok is nélkülöztek. A túltermelési válság következtében a termények egy részét nem tudták értékesíteni, illetve az állat, a gabona ára olcsó volt. A gazdákhoz igen kevés pénz folyt be, napszámost és egyéb bérmunkát fizetni nem tudtak, de a gazdaadósságok is többeket terheltek. A termények ára 1929-ben elég mélyre zuhant, és 1930-ban tovább esett. A kormányzat bevezette a boletta rendszert. Ennek azonban az volt az eredménye, hogy a gabona ára még alacsonyabb szintre esett vissza. A bolettát adófizetésére felhasználták a gazdák.

152 1932-ben kiváló termés volt, bár az uradalom a kenyérgabona vetésterületét — a búza és rozs árának csökkenése miatt — leszállította, és helyette takarmányt termelt. Az állatok ára elfogadható volt. Egy fejős tehenet 400 pengőért lehetett eladni a vásárokon, viszont a gabona ára mélyre zuhant. A búza átlagára mázsánként boletta nélkül 12, a rozsé 8 pengő volt. A boletta ebben az évben: 4 pengő a búza ós a rozs után, az árpa és a zab ára a tavalyi 18—20 pengőről 8 pengőre esett vissza, a bort literenként 25—35 fillér között mérték. A tejszövetkezet naponta 2000—2500 liter tejet szállított a fővárosba. A termelő a tej literjéért 12 fillért kapott. A budapesti tej-nagykereskedő a tejet nem akarta átvenni, mivel a fővárosban a vásárlása erősen lecsökkent. A válságból a kilábalás 1934—1935-ben történt meg. 1938-ban a gazdasági cseléd járandósága a következő volt: 7 mázsa búza, 8 mázsa rozs, 4 mázsa árpa, 24 kg só, 4 köbméter tűzifa, 2 mázsa szén, 1 tehéntartás és 2 sertéstartás. Kapott 1200 n.-öl felszántott földet tengeri számára, 200 n.-öl kertet veteményeknek és 16 pengő készpénzt. A cselédlakás 1 szoba, 1 kamra, 1 konyha volt. A summások között a felnőtt férfiak bére volt a legmagasabb: havonta