Fejér Megyei Történeti Évkönyv 17. (Székesfehérvár, 1987)

Farkas Gábor – Somkuti Éva: Kajászó

rók pedig a következők: Tabi János, Moharos Sándor, Ágoston István, Kamocsa József, Kamocsa Gábor és Kamocsa Sándor. 1934. szeptember 10-én tartották meg ismét az általános tisztújítást. Ekkor a községi bíró Komáromi Dániel, törvénybíró Pátkai Dániel, közgyám Csányi Dániel, pénztárnok Moharos Sándor, az elöljárók pedig Kamocsa Gábor, Csapó Elek, Marton János, Nyolczas Gábor, Sallai Benő, Érczes József lettek. 1937. augusztus 30-án képviselőtestületi tagokat választottak: Csapó Sándor, Kamocsa Sándor, Csapó Benő, Kamocsa József, Pátkai Kálmán személyében. Az általános tisztújításra 1937. szeptember 21-én került sor: községi bíró Komáromi Dániel, törvénybíró Kamocsa Gábor, közgyám Csányi Dániel, pénztárnok Moharos Sándor lett. Elöljárók a következők: Darabos Károly, Komáromi Sándor, Marton János, Nyolczas Gábor, Érczes József, Sevella Ferenc. 1937-ben választott képviselőtestületi tagok a következők voltak: Csapó Sándor, Csapó Benő, Kamocsa Sándor, Kamocsa József, Pátkai Kálr mán; 1940-től pedig Pátkai Ferenc, Csapó Elek, Tabi János, Vabrik Lajos, Borsányi István; 1941-ben a testület virilis tagjai: Dreher Jenő (akit Rónay Ernő megbízottként képviselt); továbbá Dobozy János, Hoepfner Gyula, Czanik Béla, Pátkai Sándorné, Marton Lajos, Pátkai János, Pátkai Benő, Varga Ferenc, Pátkai Dániel. Községi elöljárók: Darabos Károly, Marton János, Komáromi Sándor, Nyolczas Gábor, Érczes József, Vabrik László. A községi tisztviselői gárdát a következők alkották; Farkas Sándor vezetőjegyző, Kirisits Béla adóügyi jegyző, körorvos Szilágyi István (Vál), körállatorvos Rend Ferenc (Martonvásár), bíró Komáromi Dániel, törvénybíró: Kamocsa Gábor, közgyám: Csányi Dániel, pénztárnok: Moharos Sándor. A képviselőtestület különböző községi bizottságokat is alkotott. Ilyenek voltak: levente-, pénztárvizsgáló, építészeti, leventeegyesületi, vízügyi, árellenőrző, népművelési és gazda bizottság. A vízügyi bizottság élén vízibíró áll.

141 Községfejlesztési tevékenység csak az 1920-as évek második felében kezdődött. Addig az elöljáróság minden kiadástól elzárkózott. Például 1921. április 19-én került napirendre a községi anya- és csecsemő védő-egyesület megszervezése. A közgyűlés azonban az egyesület és védőnői állás megszervezése ellen foglalt állást. A határozatban kimondták, hogy még állami támogatás mellett sem hajlandók védőnői állást szervezni, mert a lakosságot a műveltség olyan fokán állónak tartják,, amely maga is fel tudja nevelni az évente születendő 15—20 gyermeket.

142 A községnek egyetlen utcája volt az első világháború előtt. Ez mintegy ezer méter hosszúságú, amelyen az éjszakai világítást 5 petróleurnlámpa szolgálta. A háborús években petróleumhiány lépett fel, így közvilágítás éveken át nem volt. 1922. szeptember 6-án a közgyűlésen felolvasták a váli főszolgabíró rendelkezését, amely szerint a községi közvilágítást újra be kell vezetni. Ekkor négy lámpát szereztek be, melyeket 200 métererikint helyeztek el az utcán. A lámpákat petróleummal a kisbíró töltötte meg, neki volt kötelessége az esti lámpagyújtás. A lámpák eloltását azonban már az éjjeliőrök (bakter) végezték el. 1922 ősz elején ajánlat érkezett a község elektromos villamosításának elkészítésére is. Bár a község az ajánlatot örömmel vette, mégis úgy határozott a közgyűlés, hogy megvalósítását három évre elhalasztja. A határozatban meg is indokolja ezt: „csupa kisbirtokos és kisbérlő községünk lakossága; fizetőképességét egyelőre leköti az országos földbirtokrendezéssel vásárolni szándékolt földterületek vétele,