Fejér Megyei Történeti Évkönyv 17. (Székesfehérvár, 1987)

Farkas Gábor – Somkuti Éva: Kajászó

község adja át a falurétet. Ez a terület 19 kat. hold és 619 n.-öl volt, de a község csak felét adta át 6 esztendei időtartamra. A volt úrbéres gazdák azonban nem elégedtek meg a községi engedményekkel; a falurét egészét követelték maguknak, mert az apaállatok fenntartását teljesen elvállalták. A politikai község hivatkozott arra is, hogy a falurét telekkönyvileg az övé, így azt nem adhatja át a gazdaközönségnek. Az ügyben ülést tartottak, ahol a képviselőtestület 16:6 arányban leszavazta a politikai község elöljáróságát, és ezzel úgy foglalt állást, hogy a falurét legyen az úrbéres gazdaközönségé.

132 A község határát vadászatra a Dréher uradalom bérelte. Az uradalom parforce vadászatot alkalmazott, ami elég sok kárt okozott a vetésekben. A vadászatnak ez a változata lóhátról történt, s tulajdonképpen falkavadászat volt. A vadászkutyák egész csapata, majd a nagyszámú lovas a mezőkben nagy kárt okozott, ami ellen a kisbirtokosok tiltakoztak. Az uradalmi kasznár 1915. április 19-én megígérte, hogy a vadászat közben keletkezett kárt megbecsülik és megtérítik a községnek. 1921. április 19-én jóváhagyott vadászbérleti szerződés már más alapokon nyugodott. A község Fő utcájában, — a 30. szám alatt — az uradalomnak 1850 négyszögöles telke volt, melyen két lakóház állt. Az uraság 12 évi vadászbérlet fejében hajlandó volt az ingatlant a községnek átadni. A községi közgyűlési határozatot az elöljáróság vármegyei jóváhagyásra megküldte. Az alispán válasza az volt, hogy a vadászbérleti díjat birtokarány szerint fel kell osztani. A csereszerződés azonban a felosztást kizárta. A községi közgyűlésnek mégis meg kellett állapítani az évi bérösszeget, melyet 12 évre kiszámítottak. Ez 24 ezer korona volt. Mivel a község a vadászbért 1921 előtt nem osztotta fel a birtokosok között, hanem az összeget a helybeli tűzoltóság és a református iskola kapta meg, így a felosztástól a vármegyei közgyűlés is elállt. A csereszerződést 1923 tavaszán a vármegyei közgyűlés is jóváhagyta.

133 A XX. század első felében egymás mellett élt a nemesi és az úrbéres közbirtokosság. 1922. február 11-i községi közgyűlésen — régi szokás szerint — a határt két részre bontották: nemesi és úrbéres részre, és mindkét részben két-két mezőőrt fogadtak fel. A nemesi birtokrészeken a mezőőrök járandósága a következő volt: minden magyar hold terület után járt termény a mezőőröknek. A kalászos gabona után másfél kéve, a kapások után 1 zsák csöves kukorica és fél zsák burgonya. Az ugarforgóba vetett terület után évente 325 korona volt az őrzési díj. Az úrbéres birtokosság szintén 325 koronát fizetett az ugarföldbe került vetések őrzéséért, továbbá egynegyed telek kalászos gabona után 4 kéve gabonát adtak.

134 Az úrbéres közbirtokosság legelője 73 kat. hold, az ugarlegelő pedig 600 hold körül volt. A szőlősgazdák a háború után községi szeszfőzdét hoztak létre. Ez a vállalkozás 1921-ben némi nyereséggel zárta a gazdasági évet. 1922 elején a szeszfőzdét egy szövetkezet vette át, melyet ugyancsak szőlősgazdák működtettek.

135 * Az 1894. június 14-én jóváhagyott községi szabályrendelet értelmében az önkormányzat tisztviselője a jegyző és a segéd jegyző volt. 1921 tavaszán azonban felvetődött, hogy a községházi teendők felszaporodása következtében a tisztviselői létszámot egy fővel emelni szükséges. A járási főszolga-