Fejér Megyei Történeti Évkönyv 17. (Székesfehérvár, 1987)

Farkas Gábor – Somkuti Éva: Kajászó

szolgált. 1830-ban született, tehát 18 évesen lett katona. Ő hazakerült a vesztes csatákból, 1852-ben megnősült. Az alcsúti Polgár Zsuzsát vette feleségül. Később a fővárosban élt, de a forradalom és szabadságharc ünnepségeire hazajött. Ekkor honvéd egyenruhában jelent meg. A faluban el is nevezték „48-as Bucsinak". 1916-ban halt meg, a 48-as katonák menedék házában. Gál Andrást és Kovács Ádámot 1849 márciusában sorozták be a honvédek közé, és mindketten a székesfehérvári 25. honvéd zászlóaljban szolgáltak. (Kmetty táborban). Mindketten együtt harcoltak a szenttamási, a temesvári, a lugosi csatákban, ahonnan 1849. augusztus 29-én érkeztek vissza.

86 Bucsi János Gál Andrással Albertirsán találkozott. Bucsi Kajászószentpéterre Gál és Kovács előtt 1849. augusztus 20. utáni napokban érkezett meg. A szabadságharc végnapjaiban, 1849. augusztus 9—10-én Mezey József kajászószentpéteri jegyző és Cserna Károly baracskai lakos szervezésében népfelkelés kezdődött. Cserna Károly baracskai földműves egy megyei hajdú és két pandúr kíséretében augusztus 9-én éjszaka megjelent Szentpéteren, és Nagy Sándor főszolgabíró szóbeli parancsát hozta. Eszerint a szentpéteri jegyzőnek, Mezey Józsefnek mintegy 50 embert kellett volna felfegyverezni; velük Baracskára vonulni, ahol már várták volna őket a baracskai felkelők. A népfelkelés célja az volt, hogy a császári hadsereg által Martonvásáron fogva tartott papokat, tanítókat, jegyzőket, a forradalomhoz hű megyei tisztviselőket kiszabadítsák. Martolnvásáron mintegy 60—70 horvát katona őrizte a foglyokat. Közben Mezey jegyző azt a nem valós hírt kapta, hogy a forradalmi magyar seregből mintegy 30 ezer fő, Kmetty tábornok vezetésével Székesfehérvár alá érkezett. Cserna felszólítására Mezey Szentpéteren nem rendelt el felkelést, mert tudatában volt annak, hogy a fegyverfogáshoz nem értő emberekkel nem tud eredményt elérni. Amikor Cserna határozottan fellépett, és követelte a felkelés megszervezését, a jegyző belovagolt a faluba, és személyesen szólította fel a felkelésre Farkas Gábort, Fehérvári Jánost, Muharos Józsefet, Csapó Istvánt, akik további felkelőket hoztak magukkal.

87 Ez a csapat 30 főből állt, és Cserna vezetésével hajnali 3 óra felé Baracskára indultak. Mezey még további 10 embert toborzott, akikkel Cserna csapata után ment, s akiket Szentpéter falutól 500 méterre utol is ért. A csapat éléről azonban Cserna eltávozott. Mezey Baracska felé lovagolt, de útközben László Antal nemes emberrel találkozott, aki hangot adott annak, hogy a felkeléssel már elkéstek. A szentpéteri 40 emberből álló felkelő csapat hamarosan szétoszlott, Mezey József is visszatért a faluba, ahol 12én a császáriak elfogták. Mezey József az 1848—1849. évi forradalom és szabadságharc vértanúja lett: a haditörvényszék felkelésben való részessége miatt golyó általi halálra ítélte. Az ítéletet 1849. augusztus 20-án hajtották végre.

88 Az 1850. évi népszámláláskor a községben 207 házat írtak össze, a lakosság száma 1491 fő volt. A lakosok nemzetiség szerint magyarok, de az összlakosságon belül feltüntetik, hogy a községben 336 fő zsidó is él.

89 A zsidó lakosság a faluban a XVIII. század közepén jelent meg, mert 1781-ben 84, 1798-ban 98, 1817-ben 124, 1819-ben 172, 1830-ban 150, 1848-ban 291 fő lakta. A zsidók az első évtizedekben hitközségi szempontból Lovasberényhez tartoztak, de 1820-ban felépült zsinagógájuk és iskolájuk. Elköltözésük