Fejér Megyei Történeti Évkönyv 17. (Székesfehérvár, 1987)

Farkas Gábor – Somkuti Éva: Kajászó

1850 után megkezdődött és számuk rohamosan fogyott. A zsidók morvaországi helységekből települtek Kajászószentpéterre. Iskolájuk három osztályos volt, és három tanítót és egy segédtanítót alkalmaztak. 1846

j

ban 80, 1847-ben 77, 1848-ban 92 tanulója volt a zsidó iskolának. Az iskolát a környéken lakó zsidó családok gyermekei is látogatták, és ezért tűnik magasnak a helyi zsidósághoz viszonyítva a tanulók száma. Az iskolában német volt a tanítás nyelve, de a héber és a magyar nyelv oktatása is szerepelt a tantervekben. 1846-ban tanító volt Strampf Joachim, Pollak Mihály, Siller József; 1847-ben pedig Reich József és Erdensohn Dávid. A zsidó templom a református templomnál is magasabb és nagyobb méretű volt. Tetejét fazsindellyel fedték be. Nagyobb ünnepeken a templomot megtöltötték a helyi, a baracskai, a tabajdi, váli, marton vásári zsidók. A létszám azonban az 1910-es években igen megfogyott

90 A községi jegyzői hivatalt 1850 után Hollósy József vezette, helyettes jegyzőként pedig Érdi József működött. 1854-ben az eltávozott Hollósy helyébe Marczinka József jegyző került.

91 Az úrbéri kártalanítási előlegrészlet ügyében Andrássy Ignácné Végh Mária és a Zuber örökösök 1854-ben kérvényt nyújtottak be az Országos Kármentesítő Bizottsághoz. A kajászószentpéteri nagybirtokosokat a bizottság értesítette, hogy az előleget nem készpénzben kapják, hanem államkölcsön-kötvényben.

92 Házaló kereskedők Kajászószentpéteren Decker Ádám, Fuchs Ignác, Weis Éva, Fuchs József, Grünwald Rozália, Weis Miklós, Grünfeld Márton, Polyák János, Forell Sámuel, Lichtenstein Bernát voltak.

93 Egy rablóbanda 1857 végén és 1858 elején a Dunántúlon gonosz tetteket vitt végbe. 1857. november 10-én Hárságyon, december 5-én Borjaczapusztán, december 17-én Türjén; 1858. január 4-én Alsólendván, január 13-án Nadapon és Kajászószentpéteren követtek el rablást. Nadapon a Cziráky gróf főerdészét rabolták ki január 13-án késő éjjel, s onnan indultak Kajászószentpéterre, ahol Andrássyné Végh Mária földbirtokoshoz törtek be. A rablók pénzt követeltek, mire Andrássyné 3 ezer forintot átadott a rablók vezérének. A földbirtokos asszonyt a rablók összekötözték és a kastélyt kifosztották. A rablók ezután Győrbe utaztak. Kiderült, a rablók elfogása után, hogy a banda Székesfehérvárra január 10-én érkezett, és Schmideg Salamon vendéglőjében szállt meg. A bandát Lusztig Dávid lovasberényi illetőségű egyén vezette. A rablóbandát 1858. március 19-én a Fejér megyei császári törvényszék — mint rögtönítélő bíróság —, többszörös rablás és rablógyilkosság miatt kötéláltali halálra ítélte.

94 1856. június 20-i adatfelvétel szerint a község 4315 kat. hold területen feküdt, a lakosság száma pedig 1540 fő.

95 1860. december 17-én a Fejér Megyei Bizottmányba Komáromy József, Gál Péter, Gyöngyösi Kiss Lajos, László Antal, Andrásy Nándor, Farkas József, László Péter, László József, Simon István és Vasanits Sándor kajászószentpéteri lakókat hívták be.

96 1863-ban 294 családban 1435 fő volt. A családok 218 házban laktak. A vallási megoszlás a következő: 905 református, 264 izraelita, 234 katolikus és 32 evangélikus. A mezőgazdasággal nem foglalkozó családok száma 40. Ezek között szerepelt a községi jegyző, 3 tanító (1 református, 2 izraelita); 2 lelkész (1 református, 1 zsidó rabbi); továbbá a kézművesek: takács 7, szabó 2, kereskedő 11, mészáros 1, molnár 1, kocsmáros 2, kovács 2, csizmadia 3, bognár 2, ács 1, asztalos 2. A jobbágyfelszabadítás folyamatát 1858-ban a legelő felosztásával zárták le. 1863-ban 88 család tartozott a közbirtokossághoz; a közbirtokosok között egy 1152 katasztrális holdas gaz-