Fejér Megyei Történeti Évkönyv 17. (Székesfehérvár, 1987)

Farkas Gábor – Somkuti Éva: Kajászó

gondolt. Egy 1700 körüli kamarai összeírás szerint Szentpéter pusztafaluban 26 egész és 16 fél telek kialakítására van lehetőség, a legelőn körülbelül 800 juhot lehet tartani. * A török uralom megszűnése után Kutas István és Ferenczi György kapta a szentpéteri határ nagyobb részét, Nyék és Pettend pusztákkal együtt. Ők telepítették a lakosságot is. A családok nagyobb része a Komárom megyei Bókodról érkezett, akiknek képviselőjével a közbirtokosok 1713. április 7-én megállapodtak. E napon szerződést kötöttek a leendő telepesekkel. A jobbágyokat 3 évig mentesítették a földesúri szolgáltatások alól, de a telepített szőlők után csak 10 év elteltével kellett adózni. (A szőlőt a jobbágyok a Gubahegyi dűlőben telepítették, ahol egyébként az irtás előtt hatalmas erdőség volt. Ez az erdő összefüggő területet alkotott a verebi határban lévő erdővel.) A szerződésben további kedvezmények is találhatók, melyek a jobbágyság gazdasági megerősödését szolgálták. A közbirtokosok ígéretet tettek, hogy kétkerekű malmot építenek; a malom jövedelmét azonban az építési költségekbe fogják beszámítani, s amikor a malomépítés költségeit a falusiak kiegyenlítették, a jövedelem közös lesz a faluval. Kutas és Ferenczy közbirtokosok Kápolnásnyék és Pettend pusztákat haszonbérbe adták a szentpéteri lakosoknak. Pettendpuszta használatáért évente 6 forint árendát fizettek, míg a többi földesúri tulajdonban lévő, de a jobbágyságnak bérbeadott földekért tizedet kellett szolgáltatni. A közbirtokosok a kálvinistákat nem korlátozták vallásuk gyakorlásában. Megengedték nekik, hogy prédikátort tartsanak, templomot és iskolát építsenek. Az egyházi intézmény számára egy egész jobbágytelket át is adtak.

20 A református eklézsia úrvacsora kelyhén az 1716. évszám olvasható, ami maga is jelzi, hogy a vallási közösséget a telepítés utáni évben létrehozták.

21 1721-ben szinte az egész falu lakossága református hiten volt, és mindössze négy katolikus családról emlékeznek meg a források.

22 Az 1753. évi megyei összeírás szerint Szentpéteren 16 közbirtokos család élt, akik valamennyien reformátusok.

23 A közbirtokosságnak a faluban vallási szempontból is meghatározó szerepe volt. A mentesség lejárta után az egész telkes gazdát 2, a fél telkest pedig évi 1 forint földesúri adó kifizetésére kötelezték. A robotolást két részben végezték: negyedévente minden gazda (teleknagyságra való tekintet nélkül) 3—3 nap gyalogrobotot volt köteles szolgálni a földesúri majorságban. Ez évente gazdánkint 12 nap gyalogrobotot jelentett, és meg kell mondani, hogy ez a szolgálati forma egyáltalán nem volt nehéz teher. Az igás robot gazdánkint évi 1 hosszú fuvarból állt: Budára, Székesfehérvárra vagy Győrbe kellett a parasztoknak földesúri terményeket szállítani, de ugyancsak ezekbe a helységekbe vitték a parasztok a kilencedet is. A kocsmáitatás jogát átengedték a falunak, de ezért évente 30 akó bort kellett átadni a közbirtokosoknak. Hasonlóan a falué lett a mészárszék is. E jog gyakorlását a falu évente 12 marhanyelv kiszolgáltatása ellenében kapta meg.

24 A néhány esztendeje megtelepedett lakókra súlyos állami terhek nehezedtek. A katonatartás és a katonai szállítások miatt gyakori volt a panasz; 1722. május 19-én a szentpéteri lakosok a vármegyéhez írtak könyörgő levelet, amelyben a terhek mérséklését kérték. A levélből kiderül, hogy a jobbágyok közül többen megszöktek a faluból, mert nem tudták a katonai