Fejér Megyei Történeti Évkönyv 17. (Székesfehérvár, 1987)

Várnai Tamás: Jenő

pítők túlnyomó része fehérvári lakos volt, akik fokozatosan gyarapodva véglegesen itt telepedtek meg.

21 A szőlőhegyi artikulusok sem állnak rendelkezésünkre. Az első ilyen vonatkozású adatokat 1822-ből ismerjük, egy határfelújítási jegyzőkönyvből.

22 Ekkor Jenő praedium és a vele szomszédos Ősi község határait újították fel. A két település közötti határ a Fülét, Ladányi és Jenőt különböztető (elválasztó) három határhalomtól a Palotához tartozó Rétipusztáig húzódott. A határok felújítását végző bizottságban ott volt Major Mihály, Jenőpuszta bírája, továbbá Bogdány András hegybíró, Tatai József, Fister János és még többen a jenői lakosok közül. Ekkor még a határ területének csak egy része volt szőlővel beültetve, másik részén szántóföldek és erdők terültek el. A pusztabíró a községi bíróhoz hasonló szerepet töltött be, a hegybíró viszont a szőlőhegyi szervezet irányítója volít. Kétségtelen, hogy a fokozatosan benépesülő község lakóinak legfőbb megélhetési forrása egy évszázadon át a szőlőtermesztés volt. A szőlőhegy Nádasdladány keretén belül mindinkább elkülönül, és lassacskán megteremtődnek az önálló községgé alakulás alapjai. A jenői szőlőbirtokosok földesura a XIX. század közepéig a Schmideg család volt. 1851-ben Ladányt és Jenőt gróf Nádasdy Lipót a család nagybirtok szerzője vásárolta meg.

23 A Schmideg család építette később a Nádasdyak tulajdonába került ládányi kastélyt is.

24 Károly János színes és érdekes leírást nyújt a múlt századi Nádasdy kastélyról. (Károly az agárdi plébániát kérte a Nádasdyaktól, és ebből az alkalomból tett látogatást a kastélyban.) A jenői szőlőkre vonatkozóan az első részletesebb tájékoztatást 1828tól kapjuk.

25 A község akkori népességét e forrásból nem lehet rekonstruálni, mivel a legtöbb adatot Nádasdladányra összesítve adja meg, Jenőre vonatkoztatva csupán a szőlőterületekről közöl adatokat. Jenőben ekkor 689 kapás (fossor) szőlővel beültetett terület volt, ami 171 pozsonyi mérőnek felelt meg. Egy pozsonyi mérőnyi területen 4 kapás szőlő volt. Ha a közölt adatokat kat.-holdakra átszámítjuk, azt kapjuk, hogy 1828-ig 62 kat.-hold 1400 n.-ölnyi területet szőlősítettek. 1883-as adat szerint a jenői szőlőterület egész nagysága 196 kat.-hold 411 n.-öl volt.

26 Az 1883-as adatot azért tekinthetjük határkőnek, mert közvetlenül megelőzték a filoxera pusztításait. Kitűnik az is, hogy 1828-ban az 1883-as szőlőterületnek valamivel kevesebb, mint 1/3-át szőlősítettek. 1828-ban egy pozsonyi mérő terület átlagosan 2 1/2 akónyi bortermést adott. Ez a szőlőmunkákra fordított költségek levonása után pozsonyi mérőnként 1 forint 52 krajcár tiszta hasznot biztosított. Bár a község népességéről az 1828-as adatok nem nyújtanak felvilágosítást, mégis kitűnik, hogy a szőlőterület növekedésével a lakosság létszáma is növekedett. 1836-ban 270 lakosa volt Jenőnek, 1880-ban 726 fő élt itt.

27 Az 1828-as nemesi összeírás 3 családfőt tüntet fel 7 fiúval: Kuliffay István (fiai István és János) Kósa József (fiai Mihály, József, István, Gáspár és András) Hegyi Ferenc A nem nemes lakosság megoszlásáról, foglalkozásáról 1838-as adat tudósít.

28 (Az adatok hozzávetőlegesek.)