Fejér Megyei Történeti Évkönyv 17. (Székesfehérvár, 1987)

Halász Imre: Iváncsa

közvilágítást úgy akarták megoldani, hogy az áramot Adonyból a villamos energiát szolgáltató részvénytársaság költségén vezessék el a községig.

137 A mezőgazdaságot, vagyoni viszonyokat és az életszínvonalat illetően a Horthy-korban rossz napokat látott a község. Iváncsán a kishaszonbérleti forma vált uralkodóvá. A bizottság 310 katasztrális holdat állapított meg kishaszonbérletre. A faluban a Grünwald Testvérek és Schiffer béruradalomban 200 holdat csak feles művelésre voltak hajlandók a tulajdonosok átadni. A kevés földterület miatt kettőszáznál több kisbérlő igényét kellett elutasítani. Az elutasítottak közül mintegy 160 egyénnek az ezt megelőző évben volt bérföldje, így az elutasítás rendkívüli elkeseredést váltott ki. Föld híján a házhelyigényeket sem tudták kielégíteni.

138 Sok maradt tehát a földnélküli, kevés volt a pár holdas gazda, a 30 holdon felüli birtok pedig ritkaságszámba ment.

139 A mezőgazdasági területen élő népesség legfőbb jövedelemforrása az idénymunka, az aratás volt. A húszas években viszont rendkívül nagy volt a munkanélküliség. 1920-ban az aratás előtti napokban Iváncsán 128 volt a murikanélküli agrárproletárok száma.

140 Sok földbirtokos ki akarta használni a munkaerő-túlkínálatot, és az aratási szerződéseket csak az utolsó pillanatban kötötték meg, arra számítva, hogy így a számukra legkedvezőbb feltételekkel köthetik, tehát a munkabért a minimálisra szoríthatják le.

141 Ilyen kezdetek után nem csoda, hogy az iváncsai béruradalmakban fokozódott a munkásság nyugtalansága, amikor 1923 szeptemberében a részes rozs szalmát az uradalom visszatartotta. A Grünwald és Schiffer béruradalmakban a munkások napi keresete csak 700 korona volt, aminek a vásárlóértéke napról napra gyengült az állandó inflációban. Elégedetlenséget váltott ki az is, hogy egy hold mesterséges takarmányt 2500 koronáért kellett learatni és összegyűjteni, ami négy napszámot igényelt.

142 A munkaalkalom s a körülmények javultak, akkorra már valamennyi munkásnak tudtak munkát adni, de harminc fő — ismeretlen okból — nem írta alá az aratási szerződést.

143 A húszas évek közepén a falvak és puszták lakói — talán nem bízva a megyei közigazgatás lassú ügyintézésében — panaszaikkal, kérelmeikkel közvetlenül a minisztériumokhoz fordultak. Ennek a vármegye 1926. évi közgyűlésén az Iváncsa mellett fekvő 115 lakosú Harmatospuszta birtokosa Elek István hangot is adott. Mivel ez a forradalmi idők maradványa volt, erélyes fellépést sürgetett ellene.

144 1930-ban rendkívül súlyos volt a helyzet, a hatalom forradalom kitörésétől tartott. Titokban kommunista és más baloldali szervezkedés folyt az adonyi járás falvaiban. A Duna menti községekben — többek között Iváncsán is — a hatóságok elsősorban azért látták súlyosnak a helyzetet, mert csendőrőrs nem lévén, nehezen tudnának útjába állni egy esetleges megmozdulásnak.

145 A gazdasági válság éveiben a főispáni ínségakció során 1931-ben 450 ellátatlant írtak össze. Ebből 360 volt a földmunkás és 90 a törpebirtokos. Hathavi ellátást kértek és a rászoruló iskolásgyermekeknek téli ruhát.

146 Ugyanebből az évből származó összeírás a kisgazdaságok terméseredményének átlagát a következőkben adta meg holdanként:

147