Fejér Megyei Történeti Évkönyv 17. (Székesfehérvár, 1987)

Halász Imre: Iváncsa

búza 4 q rozs 4 q tengeri 7 q burgonya 30 q. A község többször fordult segélyért a Földművelésügyi Minisztériumhoz. 1928-ban füvesítéshez,

148 legelő feljavításhoz,

149 1929-ben legelővásárláshoz

150 kértek anyagi támogatást. A két világháború között a község környékén is dolgoztak summások. Az iváncsa környéki uradalmakba — elsősorban Besnyőre — a Heves megyei Bodonyból jöttek mezőgazdasági munkások.

151 A szövetkezetek közül 1935-ben Iváncsán működött a Hangya Termelő-, Értékesítő- és Fogyasztási Szövetkezet, illetve annak kirendeltsége, tejszövetkezet, valamint az Országos Központi Hitelszövetkezethez tartozó Iváncsai Hitelszövetkezet.

152 A mezőgazdasági ipart az Elek Ferenc tulajdonában lévő mezőgazdasági szeszgyár és három malom (Mitkovics András; Németh György és társai; ill. özv. Virág Pálné és Mattisz F. tulajdonában) jelentette .

153 Az 1935. évi összeírás a következőkben adja meg a község állatállományát:

154 szarvasmarha 665 db ló 329 db sertés 1333 db juh 2 db baromfi 11008 db A gazdasági válság hatása a harmincas évek második felére már a múlté, de a falu lakosságának életszínvonala iszámottevően nem javult. Iváncsán a törpebirtokosok nagy része még 1936-ban is hátralékban volt az OFB. által a Nagyatádi földreform idején kiosztott földek árával. A Közigazgatási Bizottság ezért 60 családot akart az ingatlanokból kimozdítani, ami 120 kat. hold területet érintett volna. 1937-ben Iváncsán munkanélküliség van,

155 és egy ugyanebben az évben készült jelentés nagy földinségről tesz említést. Ezenkívül rendkívül magas a haszonbérlet, némely helyen 3—4 mázsa búza holdanként. Mivel a munkaalkalom egyre kevesebb a környéken, az elvándorlás egyre erőteljesebb, főleg Budapestre. Ugyanez a jelentés azt is tartalmazza, hogy a törpebirtokok kiegészítésére Elek Ferenc és Elek István földjei jöhetnek számításba,

156 mintegy 50 hold, Sinatelepen, Göböljárason, Beimajorban és Alsóbesnyőben. Az alispáni jelentésben erőteljesnek nevezett elvándorlással egy időben jelentős volt az ezzel ellentétes folyamat, a bevándorlás is. Ezért van az, hogy a lakosságszám egyre emelkedő tendenciát mutat. Az elvándorlók döntő többsége Budapesten vállalt közszolgálati állást, elsősorban rendőrök, postások, vasutasok lettek, de jelentős a fővárosban kereskedőnek állt egykori iváncsaiak száma is. A községbe települőket pedig a kortárs Nemes Andor református lelkész a következőképpen jellemezte kéziratában: nemcsak a „tanyákról kiszorult, vagy kiszorított, sokszor dologkerülő népség, hanem Budapest embersalakja is itt telepedik meg. Igaz ugyan, hogy a képviselőtestület korlátozó intézkedéseket vezetett be ez ellen, de nem sok eredménnyel".

157