Fejér Megyei Történeti Évkönyv 17. (Székesfehérvár, 1987)

Halász Imre: Iváncsa

négy tanító, Szüle László, Dobozi Antal, Tóth György és Boross Bálint nevét említik a források. Az iváncsai reformátusok nagyon büszkék voltak arra, hogy amikor a főszolgabíró parancsára 1859-ben fel kellett volna olvasni a szeptember 1-i, ún. „protestáns pátenst", ami az állam és a református egyház viszonyát szabályozta, és érzékenyen érintette a protestánsokat, mert minden addigi választott tisztséget — beleértve a falusi tanítók és papok választását is — a kormányhatóságok megerősítésétől tette függővé; a presbitérium a felolvasás ellen foglalt állást, ami nem kis merészség volt az abszolutizmus idején.

58 A Bach-korszak bukása után újjáalakuló Fejér vármegye bizottmányában 1860. december 17-én a következő iváncsai lakosok lettek a bizottmány tagjai: Boross Pál, Bédy János, Kajdacsy Pál, Kállay János, Kenessey Gusztáv.

59 1863-ban Koller János adonyi plébános kifogásolta, hogy filiájában, az Iváncsán lakó katolikusoknak nincsen iskolája, így az ott élő 50 katolikus gyermek nem részesülhet megfelelő felekezeti oktatásban. A járási főszolgabíróhoz írott levelében Koller először azt taglalta, hogy a 452 református mellett már 321 katolikus lakója is van Iváncsának, s mindössze két katolikus gyermek járt a református iskolába. Majd levelét így folytatta: a katolikus gyerekek „minden oktatás nélkül nőnek fel, mintha csak Amerikának őserdeiben laknának, oka pedig azon igazságtalan eljárásban rejlik, amely a katolikus fél irányában gyakoroltatott volt az évek előtt megtörtént tagosztály alkalmával, amidőn az még a református lelkész számára tudomásomra egy telek az iskola számára fél telek adományoztatott volna, a közbirtokosság által, a majdnem ugyanannyi lelket számlált római katolikusok számára egy talpalatnyi föld sem adatott, ahol ezek csak iskolaépületet emelhettek volna, annál kevésbé adományoztatott néhány hold föld, egy tanítónak könnyebb élelmeztetésére." Levele végén kérte a főszolgabíró segítségét. A főszolgabíró megkereste levélben az iváncsai közbirtokosságot, akik válaszukban közölték, hogy a tagosításkor ők nem voltak a katolikus iskola létesítése, — és a tanítónak járó föld kimérése ellen, de „a római katolikusok oda nyilatkoztak, hogy nekik minthogy kevesen vágynak, se templom, se iskolahely nem kell."

60 Ám Farkas Imre megyéspüspök segített, házat vett 1200 forintért Iváncsán, amelyben tantermet és tanítói lakot alakítottak ki. Koller János adonyi apátplébánosnak is volt gondja a filiájára: padokat, asztalt, táblát vett a tanterembe. Iváncsa nemesi közbirtossága 200 forintot adott s még két kisebb adományból összejött annyi pénz, hogy két hold földet vásárolhattak a tanítónak. 1864-ben érkezett meg az első katolikus tanító, aki rendkívül kevés fizetést kapott: 20 krajcár, 1 véka zab vagy árpa, 1 csirke és fűtésre két öl szalma járt valamennyi tanítványtól. A közbirtokosság aztán 21 forint kölcsönt adott a tanítónak, s egy 1865-ben kelt feljegyzés tudatja, hogy »a római katolikus tanítónak kölcsön adott 21 osztrák forint elengedtetik tekintettel az egyház ifjúságára és tagjainak szegénységére." Ám a tanító így sem bírta sokáig, a kiegyezés évében elment, s az iskolát bezárták.

61 1863-ban takarékmagtárat létesített a református egyház, amelynek alapja 30 pozsonyi mérő búza volt. Ez a kezdeményezés azonban lassan