Fejér Megyei Történeti Évkönyv 17. (Székesfehérvár, 1987)

Halász Imre: Iváncsa

nyes Elek szükségesnek tartotta kiemelni: „sok rét és legelő."

49 A tulajdonosok között mindenekelőtt a Dienes családot említik, valamint 115 közbirtokost.

50 Az önkényuralom idején megjelent hivatalos kimutatás szerint a község területe 3537 hold, lakóinak száma 851 fő.

51 Az iváncsai közbirtokosság azon az áron vált el 1854. december 8-án a baracskaitól,

52 hogy a baracskai közbirtokosság adósságából egy jelentős összeget, 2000 forintot átvállalt.

53 Az a tény, hogy ilyen anyagi hátránnyal történt meg a különválás, arra kényszerítette az iváncsai közbirtokosságot, hogy jól gazdálkodva minél hamarabb elő tudják teremteni ezt a nem csekély összeget. A lószorítói kocsmát bérbe adták Frank Dávid zsidó kocsmárosnak 500 forintért, valamint fakitermeléssel és értékesítéssel, továbbá rétek bérbeadásával és a halászatból származó jövedelemmel hamarosan letörlesztették adósságukat. Elérték, hogy 1855 és 1858 között összbevételük 4865 forint 29 krajcárra emelkedjen, míg a kiadásaik — az adóssággal — 4652 forint 50 krajcárra rúgtak, így az gazdálkodásuk első szakaszát 212,39 forintos aktívummal zárták.

54 Időközben arra is jutott pénz, hogy felépítsék az 1844, évi árvíz által lerombolt hidat, majd két kőkutat létesítsenek a faluban. A gazdálkodás a továbbiakban is erős oldala maradt az iváncsaiaknak, 1880-ig minden évet aktívummal zártak. Kivétel az 1881. év volt, amikor ismét súlyos árvízkárokat kellett helyrehozni, ez évben 423 forint és 62 krajcár volt év végén az adósságuk. De egy év múlva, 1882-ben már 1000, két év múlva 1883-ban pedig 1858 forint 43 krajcár maradt meg az éves kiadások után.

55 A lelkészek feljegyzéseiből arra következtethetünk, hogy továbbra is nagy figyelmet fordítottak az iskolákra és a tanítókra. Mint már említettük a reformátusok 1830-ban létesítettek iskolát. Az évek során — bár tartottak segédtanítókat — egyelőre nem különült még el egymástól a lelkészi és a tanítói állás. A segédtanítók neveit rendre feljegyezték: a már említett Szenté Pál és Báthory István után Szécsény Sándor a tanító 1851-ben. 1852 és 1858 márciusa között Sarró János a tanító. 1853-ból van egy adatunk arra, hogy a falunak 523 fő a református népessége, és 33 fiú és 23 lány járt iskolába. Ez nem a teljes népességszám, hiszen a református lelkész feljegyzése a más felekezetű népességszámot nem említi.

56 1855-ben a falu köztiszteletben álló lelkésze Göböl György állomáshelyet cserélt Gachall Benjámin váli lelkésszel. Gachall iváncsai működésének kezdetén szervezték meg a rendes tanítói állást, elkülönítve ezzel a tanítói és a lelkészi hivatalt. A tanítót ezután — a már korábban említett — egyházi földek egyharmada illette meg. Szükség is volt a hivatalok elkülönítésére, mert időközben a lelkészi hivatal működési területe is megnőtt: még 1853-ban egyházigazgatásilag az iváncsai református anyaegyházhoz csatolták Rácalmás leányegyházat és Dunapentelét, pusztáival együtt. Az első önálló tanító tehát Kis János volt, akit Mészáros István (1858— 59), majd Kállai József (1859) követett. Kállai után Balogh József oktatott az iváncsai református iskolában 1865-ig, Balogh ebben az évben Vörösmarti Mihály dobozi tanítóval cserélt állomáshelyet, Vörösmarti viszont Szőlősi Mihály tinnyei tanítóval cserélt 1877-ben.

57 A későbbiek során még