Fejér Megyei Történeti Évkönyv 17. (Székesfehérvár, 1987)

Halász Imre: Iváncsa

A feudális kor utolsó évtizedeiben a falu népességszámáról több adat maradt fenn. 1830-ban 609 főt említenek (ebből 341 katolikus, 260 református, 2 evangélikus, hat zsidó).

38 Hat évvel később csak 249 a lélekszám

39

, míg az 1846/1847. katonai évre felvett dikális összeírás 54 lakót említ. Ez valószínűleg csak a családfőkre vonatkozhat, mert az 1850. évi népszámláláskor már 126 házat és 680 lakást írtak össze. (340 férfit és ugyanennyi nőt. 673 magyar, 1 szlovák és 6 cigány szerepel a kimutatásban.) A XIX. század elején még szinte lakatlan birtoknak a század harmincas éveiben kezdett egyre nagyobb figyelmet szentelni a tulajdonos baracskai közbirtokosság. Ismételt betelepítését is ez időre datálhatjuk. Elsősorban a kisebb birtokosok költöztek ide, a tehetősebb birtokosok pedig cselédséget küldtek Iváncsára. Ily módon kezdett el benépesülni a puszta a harmincas években. A jobbára református népesség lassan gyülekezetté alakult, és pénzt gyűjtve 1830-ra felépített egy tanítói lakot, amely iskola is volt, s ezt az iskolát a gyülekezet templomnak is használta. Az iváncsaiak törekvése találkozott a baracskaiak támogatásával, a krónikás mindenekelőtt Kazay István táblabírónak, a gyülekezet főkurátorának nevét emeli ki, mint aki legtöbbet tett a gyülekezet létrehozásáért. Az elkészült tanítói lakba — mely tehát minden bizonnyal az iskola is volt, „rendes Tanító Fel-Csútról lehozattatván és 1830. június 6-án számára készült épületbe helyeztetett". Százvári Károlynak hívták a mestert „aki a gyermekeket tanította, isteni tiszteletet tartott, temetett, és „aki Iváncsa leányegyházzá alakulását megírta a Halottas anyakönyvben".

40 Ebből a feljegyzésből tudjuk azt is, hogy a gyülekezet első gondnoka, Szőke Ferenc baracskai földbirtokos volt. A gyülekezet gyors gyarapodását jelzi Száz vári következő feljegyzése is: „Hogy pedig már többé nem fejérlepedő Kut Gémre való kötésével adattassék fel a könyörögni jövőknek: egy alkalmatos Harang megvevése határoztatott, melyet is a már jelen volt Tanító, Ns. Bédy Jánossal együtt Velenczei birtokos Tettes Petrás Márton úrtól 127 vft 73 fontba megvettek és Május 23-án 1830-ra legelőször meg is vonattak."

41 A tanító feljegyzéséből tudjuk azt is, hogy kezdetben 65 tanulója volt, nemcsak református, hanem katolikus és zsidó gyermekek is jártak az iskolájába. Az 1841. évi öszeírás — mely ismereteink szerint az eddigi legteljesebb — a következőket említi az iváncsai iskoláról: Az 5—12 éves gyerekek száma 45, 30 fiú és 15 lány, kik közül télen 14 fiú és 12 lány járt iskolába, nyáron pedig egy sem. Az iskola épülete megfelelő állapotban volt. „A fűtést a tanítványok, a padokat a gyülekezet szerzi, mivel ide jár imádkozni." Az összeírás megjegyzi, hogy a tanító felsőbb tudományokat is végzett és segédtanító nélkül végzi munkáját. „Fizetése leginkább a közbirtokos uraktól van, nevezetesen 50 frt, 18 hold föld, 3 hold rét a tagosztály után", a lakosok adnak 20 pozsonyi mérő búzát, minden tanítvány egy véka zabot, 30 krajcárt és egy csirkét.

42 A kezdetben Baracska filiájaként említett Iváncsa 1848-ban alakult református anyaegyházzá, s ez az év a tulajdonképpeni közigazgatási értelemben vett önálló község megalakulásának is az éve.