Fejér Megyei Történeti Évkönyv 17. (Székesfehérvár, 1987)

Erdős Ferenc: Isztimér

másfél évtizedes távollét (Zala megyében tanított) után tért vissza Isztimérre. 1894-től töltötte be a kántortanítói állást. Az 1914 nyarán kirobbant első világháborút az isztimériek is — Fejér megye valamennyi településéhez hasonlóan — lelkesedéssel üdvözölték, csak az őszi hónapokban vált a lakosság számára egyértelművé, hogy a háború szenvedést, megpróbáltatást jelent még az otthonmaradottaknak is. A hadrakeltek a 17., a 19., a 69. gyalogezred és a 4. sz. tábori vadász alakulathoz vonultak be, s 1916 végéig 5 isztiméri lakos vesztette életét a szerb és a galíciai harctereken. 1917-től egyre sűrűbben érkeztek a katonai bevonulást elrendelő parancsok, az I. világháború 4 esztendeje alatt 205en — a munkaképes férfi lakosság 60-65 százaléka — vonultak hadba, s közülük 35-en vesztették életüket a harctereken, a hadifogolytáborokban.

79 Hadisegélyben 43 család részesült, havi ellátmányuk a körjegyzőséghez tartozó községek segélyezett családjaival együtt elérte a 8000 koronát. Az összes segélyezett családok száma 1918-ban: 149, tehát az egy családra jutó segély összege közel 55 korona volt.

80 Elégedetlenség uralkodott a községben, gyors ütemben növekedtek a katonai terhek, a kötelező élelmiszer beszolgáltatások fokozták a nyugtalanságot. Akadozott a lakosság ellátása, gyakran még a só, cukor és a gyufa beszerzése is gondot okozott. 1918 november elején, amikor ismertté lett az „őszirózsás" forradalom győzelme, Isztiméren is megalakult a Nemzeti Tanács, amelynek elnökévé Werger Istvánt választották. A nincstelenek jelentős várakozással tekintettek a kormányzat által meghirdetett földosztás megvalósulására, de keserűen kellett csalódniuk, a földosztás elmaradt, de nem valósult meg a földosztás 1919. március 21-ét, a tanácsköztársaság kikiáltását követően sem. Isztimér lakossága csupán követte az eseményeket, sorsának közvetlen alakítását döntően — a földosztás elmaradása miatt — befolyásolni nem tudta. A Honvéd Kincstár Erdőkirendeltségi Hivatalát a Hadügyi Népbiztosság vette át, a Stolcz család dültfáspusztai birtokán termelőszövetkezet alakult, de lényeges változás nem következett be, hiszen Stolcz Károly intézői megbízásával érvényesíteni tudta korábbi tulajdonosi érdekeit. A közigazgatásban március 31-én következett be változás, a forradalmi községtanács tagjaivá választották Angeli Andrást, Wunsch Jánost és Werger Jánost. Az 1919. április 10-én megtartott választások során 187 választó a községi Munkás-, Katona- és Földművestanács tagjává Manner Józsefet, Lintner Izidort, Maki Ferencet és Hermann Jenőt választotta.

81 Intézkedések sorát követelte a közellátás megszervezése, de a Közellátási Népbiztonság rendeleteinek végrehajtása is. A betakarítási munkák megkezdése előtt fejeződött be a kis- és középparaszti háztartások terményfeleslegeinek összeírása. Június közepén elszállításra várt 164 q búza, 300 q rozs, 270 q árpa, 38 q kukorica, a Stolcz-féle termelőszövetkezetben pedig 15 q búza, 51 q rozs és 14 q árpa.

82 1919—1945 A tanácsköztársaság leverését követően Isztiméren megtorlásra nem került sor, a községi képviselő-testület augusztus végén átvette a közigazgatás vezetését. Az ellenforradalom helyi társadalmi bázisa a középparaszti