Fejér Megyei Történeti Évkönyv 17. (Székesfehérvár, 1987)

Erdős Ferenc: Isztimér

Gazdasági felvirágzás helyett azonban gazdasági hanyatlás következett be, a felvett 26 000 Ft-os kölcsön és az éves kamatok visszafizetése meghaladta a kisparaszti gazdaságok anyagi erejét. Általánossá váltak az árverések, a hitelt adó takarékpénztár a kisgazdák birtokát, házát verette dobra. Közel másfél évtizedes erőfeszítés ellenére, az adósságállomány nem csökkent. A kilátástalan helyzetbe került földművesek 1886-tól mind nagyobb számban keresték fel Amerikát: eladták vagy bérbe adták földjeiket, házaikat s New Jersey állam Passaic városában telepedtek meg. Már az 1890-es években szervezett és tömeges volt a szülőföld elhagyása, hiszen a 13 ezer lakosú város posztó- és selyemgyára munkával és tisztességes bérrel várta a bakonysárkány! — többnyire német nyelvű lakosokat. Rendkívül tanulságos mindazok véleményének összegzése, akik több éves amerikai tartózkodás után visszatértek, hogy megtakarított pénzük segítségével anyagi és szociális helyzetüket rendezzék. Griesler István bakonysárkányi lakos 10 évig dolgozott a passaici selyemgyárban, napi keresete 1 dollár volt. Keresetének 30 százalékát létfenntartására fordította, s 4000 Ft megtakarított összeggel tért haza. Bistricz Ferdinánd gazdasági cseléd 1891-ben vándorolt ki, 5 évig egy vegyiüzemben dolgozott. 2800 Ft készpénzzel érkezett szülőfalujába, ahol 10 kat. hold földet vásárolt. Többen is hazatértek (Zipf György, Marx Péter, Stier István), s egyöntetűen honvágyra hivatkozva indokolták visszatértüket, de „. .. fájdalom, úgy mondják, nem tudnak itt most megélni, egész jövedelmüket felemészti itt az állami, törvényhatósági, községi és egyházi adó és sok egyéb közteher, úgy, hogy újra kimenni lesznek kénytelenek." Hasonló helyzettel találkozunk az isztiméri körjegyzőséghez tartozó helységekben is, nevezetesen a körjegyzőség székhelyén Isztiméren, valamint Bakonykúti, Guttamási és Balinka kisközségekben. Isztiméren a földterület 33 százalékát (2695 kat. hold) paraszti gazdaságok művelik, 67 százalék az uradalmi, jobbára erdő- és legelőterület. Szociális viszonyokra jellemző: 59 család zsellér, napszámból tartja fenn magát és 108 család rendelkezik a létminimumhoz szükséges földterülettel (ezen családok egyikének tulajdonában sem találunk 4 kat. holdnál nagyobb földterületet). A 684 lélekszámú Balinka kisközségben a földek 80 százaléka (3074 kat. hold) paraszti tulajdon, az uradalmi csupán 20 százalék (806 kat. hold). A zsellérek és a törpebirtokos családok száma 67. Ellenkező helyzettel találkozunk Guttamásiban, itt 82 százalék a majorsági és csupán 18 százalék a paraszti tulajdon. Bakonykúti lakóinak anyagi nehézségeihez hozzájárult, hogy rövid idő alatt három jelentős tűzvész pusztított a faluban. Guttamásiban a községi pótadó — évente 40-43 százalék — sújtotta a lakosságot, Isztiméren a földek rossz minősége fokozta a gondokat, Balinkán pedig a paraszti földterület átlagosan nem haladta meg a 2 kat. holdat. A körjegyzőség területén nagyarányú munkafelesleg jelentkezett, csupán a munkaképes korú lakosságot tekintve, számuk 740— 800 főre tehető, ez pedig a körjegyzőség összlakosságának 25—30 százalékát jelentette. Ennek a viszonylag nagyszámú rétegnek munkalehetőséget a környék nem biztosított, a szabad paraszti munkaerőt ipartelepek nem kötötték le, de a majorsági birtokok sem, ugyanis a bakonyi uradalmak többségét a juhtartás és az erdőművelés jellemezte.