Fejér Megyei Történeti Évkönyv 17. (Székesfehérvár, 1987)

Erdős Ferenc: Isztimér

A lakosság összefogásával gyorsan épült fel az elhamvadt falurész, a lángok pusztítását felszámolták, s már-már a lakosság is feledte a történteket, amikor 1893. május 15-én ismét tűzvész pusztított a faluban. 24 lakóház, 53 gazdasági épület égett le, dőlt romba. 38 család jutott igen nyomorúságos helyzetbe. A tűzvész után ismét segélyezésre szólították fel a megye lakosságát, de a meghirdetett gyűjtőakció csekély eredménnyel zárult. 1893 decemberéig mindössze 377 Ft érkezett Isztimérre, a károsultak között felosztott összeg nem érte el családonként a 10 Ft-ot.

70 Az újabb tűzvész, ha a pusztítás mértékét tekintve nem is volt olyan romboló hatású, mint 1884. évi, a károsultakat a korábbinál is súlyosabb gazdasági helyzetbe sodorta. Mindinkább háttérbe szorult a XIX. század utolsó évtizedeiben a közösség érdeke, csoportérdekek osztották meg a lakosságot, s az egyes csoportok küzdelme a községi közigazgatás kulcspozícióinak megszerzéséért folyt. Gyakran támadták az elöljáróságot, a képviselő-testületet, mert véleményük szerint, sem az elöljáróság, sem a képviselő-testület nem a község érdekeinek védelmezője. Ezen vélemények eredményezték, hogy a • községi tisztújítások időszakában feszült hangulat uralkodott Isztiméren. 1891-ben a választók közel fele — 50 fő — tiltakozott a február 5-én megtartott tisztújítás ellen. Szumzer András bíró személye polarizálta a választókat, ugyanis 3 személyt — Szumzer Andrást, Manner Pált és Stolczenberger Györgyöt — jelölték a bírói tisztségre, s közülük a tisztújításon elnöklő főszolgabíró Szumzert nevezte ki. Hasonlóan törvénysértő volt a helyettes bírói állás betöltése is. A főszolgabíró nem adott helyt többek választást követelő felszólalásának, hanem „Krausz Jánost, kiáltotta ki a szolgabíró megválasztott törvénybírónak." Hasonlóan zajlott le a községi közgyám „választása" is. Szenft Gáspárt támogatta a választók többsége, de ezt a főszolgabíró figyelmen kívül hagyta, s Angeli Istvánt „kiáltotta ki megválasztott közgyámnak". Ezt követően a választók jelentős része, a főszolgabíró önkényes fellépésének hatására, távozott a községházáról, s a tisztújítás „a közönség tényleges részvétele nélkül. .. egyoldalú kikiáltás útján lett megvalósítva". Az isztiméri választók, Tolonits János és társai a tisztújítás elleni tiltakozásukat eljuttatták a vármegyéhez. Felebbezésüket Fejér Vármegye Törvényhatósági Bizottsága elutasította, mert a tisztújításon eljárt főszolgabíró igazolta, hogy valamennyi tisztség betöltése a választók többségének akaratából közfelkiáltással történt.

71 Az 1894. évi tisztújítás a törvényes előírásoknak megfelelően zajlott le, jóllehet ez ellen tiltakozott 2 választó. A bírói állás betöltését illetően több mint 10 választó szavazást követelt, megalakult a szavazatszedő küldöttség. Az elrendelt szavazáson Szumzer András csupán 20, Schmidt Márton viszont 93 szavazatot kapott. Az elöljáróság többi tagját közfelkiáltással választották. A törvénybíró (helyettes bíró) feladatkörét Szumzer István, a pénztárnokét Szumzer Mátyás, a közgyámét Haász Márton látta el. Elöljáróvá választották Rézmann Pált, Reichardt Jánost, Reichardt Józsefet, Kaufmann Mártont, Krausz Jánost és Angeli Józsefet.

72 A háromévenkénti tisztújítás mellett az éves költségvetések összeállítása kötötte le a lakosság figyelmét, ugyanis rendszeressé vált, hogy a kiadások biztosítására pótadó kivetésére kényszerült a képviselő-testület.