Fejér Megyei Történeti Évkönyv 17. (Székesfehérvár, 1987)

Erdős Ferenc: Isztimér

1892-ben a községi bevételek összege 890 Ft volt, viszont a kiadások elérték a 3319 Ft-ot. A kiadások fedezésére kivetett pótadó az állami adó 24 százalékát érte el. Hasonló helyzet jellemezte az 1893. évi költségvetést, ekkor 25,5 százalékos pótadót vetettek ki az adófizetőkre. A községi pótadó mértékének csökkentését a lakosok nem kérhették, de kérte a községhez tartozó Dültfáspuszta tulajdonosa Stolcz Károly és felesége Haincz Mária. Stolcz Károly Dültfáspuszta önálló jellegét igyekezett bizonyítani azzal, hogy Dültfás kivált Eszénypuszta területéből, amikor apósa 1868ban megvásárolta az uradalomtól a 205 kat. holdas területet az ott található gazdasági épületekkel együtt. A több éven át húzódó perben a közigazgatási bíróság hozott ítéletet. A közigazgatási bíróság a pótadó 50 százalékos mérséklését kérő Stolcz Károlyt elmarasztalta, s megállapította, hogy Dültfáspuszta a politikai községnek, — Isztimérnek — szerves része, önálló pusztai jellegét sem telekkönyvi sem kataszteri felvételek nem bizonyítják.

73 A századfordulón a hitközség anyagi helyzete is megrendült, gondot okozott az iskola fenntartása, a tanító fizetése is. A képviselő-testület azzal igyekezett a r. katolikus népiskola anyagi gondjain segíteni, hogy a népoktatásügy támogatására 350 Ft állandó segélyt szavazott meg. A megyei törvényhatósági bizottság a képviselő-testület határozatát módosította, az iskola állandó segélyezéséhez nem járult hozzá, csupán egy esztendőre engedélyezte a támogatást.

74 A lakosság jelentős részének szociális helyzete súlyosbodott, a pótadók (községi, egyházi, megyei), a munkalehetőségek csökkenése, a természeti csapások együttesen eredményezték, hogy a nincstelenek kezdetben szórványosan, majd a századfordulón tömegesen vándoroltak ki az Amerikai Egyesült Államokba. A kivándorlási mozgalom hatására jelentősen csökkent Isztimér népességmegtartó ereje, rohamosan csökkent a lakosság létszáma: amíg 1870-ben 1677, 1890-ben 1728, addig a századfordulón 1264, 1910-ben 1193 fő élt a községben. Két évtized alatt a népesség 31 százalékkal csökkent.

75 1902 nyarán az OMGE kezdeményezésére Siófokon tanácskoztak a dunántúli törvényhatóságok képviselői, hogy tárgyaljanak az észak-amerikai kivándorlás okairól. Az ún. „kivándorlási" kongresszus előadója Szilassy Zoltán, az egyesület ügyvezető titkára, előadói beszédében a megyék közül a legsúlyosabb helyzetben levők között Veszprém, Vas, Sopron és Fejér megyéket sorolta fel. A jelentős kivándorlási mozgalom ellenére a törvényhatóságok a valós okok helyett általánosságban fogalmaztak, nevezetesen: „Azt sem lehetne állítani, hogy a nagy szegénység avagy a keresethiány ösztönözné a lakosságot a kivándorlásra — írta Veszprém megye főispánja. Az ok a hirtelen meggazdagodás reménye, a nagyobb jólét, sőt, mondhatnám, a fényűzés utáni vágy... És a kivándorlási mozgalom ... önmagát növeli, a kivándorlottak minduntalan üzengetnek és írnak haza kedvezőbbnél kedvezőbb híreket..." Fejér megyében pedig nemzetiségi színezetet is adtak a kivándorlásnak. Zömében „németajkú honfitársaink vándoroltak ki, akiknek vérében van a vándorlási hajlam, hisz ide is úgy vándoroltak be." A jelenség oldaláról megközelített tények nem ösztönözték a megyék vezetőit a valós okok feltárására. Fejér megyében a századfordulón el-