Fejér Megyei Történeti Évkönyv 17. (Székesfehérvár, 1987)

Erdős Ferenc: Isztimér

száma a század végén elérte a 105-öt. A helyi kézművesipar és kereskedelem megerősödése mellett a mezőgazdaságban is érzékelhető változás bontakozott ki; Mór mindinkább szőlőművelésről, boráról lett nevezetes. A századfordulón már 1030 holdon műveltek szőlőt, s nemcsak az uradalom, hanem a lakosság jövedelmeinek jelentős hányada a borból származott. Osztrák és morva borkereskedők rendszeresen felvásárolták a móri „Zierfandler"-t, a hárslevelűt. Bodajk 1774-ben lett mezővárossá. Az országos vásárokat pünkösd harmadnapján és szeptember 9-én engedélyezte az uralkodó. A XVIII. század első felében letelepedett kézművesek, az esetek többségében zsellérstátusúak, a helyi lakosság igényeit elégítették ki. A század közepén mindössze 6 kézműves élt Bodajkon, s a kézművesek számának gyarapodása közvetlenül is bizonyítja a vásártartási jog kedvező hatását, ugyanis a XVIII—XIX. század fordulóján már 49 kézműves élt a mezővárosban. Bodajk gazdasági-kereskedelmi rangját nemcsak az országos vásárok jelentették, miként Mór esetében a szőlőművelés eredményezett messze földön is hírnevet, úgy Bodajk esetében a malmok — a század közepén 6 malmot hajtott a bővizű Gaja-patak, itt őrölték a környező települések uradalmai és jobbágyai kenyérlisztté a gabonát —, a fürdő és a zarándokhely emelte a település rangját. Fejér megye északnyugati peremvidékén Mór vonzáskörzetébe vonta már a XVIII. század közepén a környező településeket, Bodajk mezővárosi fejlődésére a vásártartáson túl pozitívan hatott a gabonafeldolgozás, a fürdő és a zarándokhely jelentősége. Isztimér esetében pedig megállapíthatjuk, hogy a mezővárosi státusz nem eredményezett lényeges változást a település gazdasági-kereskedelmi fejlődésében, azaz Isztimér nem emelkedett ki a bakonyi falvak sorából. A mezővárosnak jelentős terhet jelentett az iskola épületének — amely egyben a mezőváros jegyzőjének lakása is volt — karbantartása. 1800ban arra vállalkoztak, hogy a tanító részére még egy szobát építenek, s az osztálytermet (Schulstube) padokkal, táblával látják el. Az iskola fűtésén kívül évente 3 öl fát biztosítottak a tanítónak, s a jegyzői feladatok egyidejű ellátásáért 110 Ft-ot fizettek. Éves jövedelme elérte a 190 Ft-ot.

31 A XIX. század első éveiben, a napóleoni háborúk időszakában mindinkább arra törekedett az uradalom, hogy csökkentse az úrbéres földek területét. Az allodiális terület növelése csakis az úrbéresek rovására volt realizálható, s erre az adott alkalmat, hogy az 1768. évi urbárium 30 egésztelket tüntetett fel a jobbágyok használatában. A Zichy család várpalotai domíniumának központja az 1781. évi úrbéri összeírást, amely 60 egésztelket biztosított a földműveseknek, nem ismerte el. 1805-ben a mezőváros és Zichy István gróf között úrbérrendezési per robbant ki. Az ellentétek már 1781-ben megfogalmazódtak, de jelentős konfliktushoz nem vezettek, mert a lakosság az 1779. évi tűzvész pusztítását számolta fel. Az úrbéri per kirobbanását követően is jelentős teher nehezedett az isztimériekre. 1806-ban jégverés pusztította el a termést, a kukoricában, lencsében és a szőlőben keletkezett kár összege meghaladta a 17 600 Ft-ot. (A mezőváros egy esztendei adója 1564 Ft volt.)

32 A megye csupán egy esztendei adójukat engedte el. A megye megértő támogatása nem párosult az uradalom támogatásával. 1808. március 5-én Zichy István csernyei (Bakonycsernye)