Fejér Megyei Történeti Évkönyv 17. (Székesfehérvár, 1987)

Erdős Ferenc: Isztimér

tiszttartója 40 fegyveressel jelent meg Isztiméren. A tiszttartó kivont karddal vezette embereit, de célját, az uradalommal szembefordulók letartóztatását nem érte el, mert a lakosság ellenállt. Csupán egy idős isztimérit tudtak a csernyei tiszttartó emberei elfogni. Az 1808 tavaszán kirobbant ellentét közvetlen kiváltó oka az volt, hogy az uradalom az úrbéri legelőből 200 pozsonyi mérős földet elfoglalt (200 pozsonyi mérő mintegy 100 holdas terület).

33 Állandó feszültséget teremtett a mezővárosban az úrbéres viszonyok rendezetlen volta. A lakosság negatív közhangulatát tovább fokozta a katonai terhek növekedése. A Napóleon elleni háború időszakában mind gyakoribbá váltak a katonaállítási kötelezettségek, s a térségben átvonuló katonai alakulatok elszállásolása, ellátása jelentősen próbára tette a lakosság teherbíró képességét. 1805-ben Hufnagel György féltelkes jobbágy arra kényszerült, hogy Fülöp nevű fiának végleges felmentését kérje a katonai szolgálat alól, mert képtelen volt földjét megművelni, szolgáltatási kötelezettségeit teljesíteni.

34 A Napóleon ellen felvonuló nemesi felkelők 1809 májusától folyamatosan érkeztek Mórra, de nemcsak Móron, hanem a környező településeken is elszállásolták az alakulatokat. A győri csatavesztést követően 1809. augusztus 21-én a 6 századból álló pozsonyi lovasezred dandárparancsnokának, Keglevich vezérőrnagynak, valamint a lovasezred törzsének szálláshelye Mór volt. Az ezredet az Ondódon (Pusztavám), Bodajkon, Balinkán, Fehérvárcsurgón és Isztiméren helyezték el, s az ezred — létszáma 932 fő — október elején is a térségben tartózkodott. Közel fél éven át rendszeres volt az előfogat kiállítása, a lovasezred lóállományának ellátását a paraszti gazdaságok állatállományának rovására tudták biztosítani.

35 A rendkívüli terhek a XIX. század első évtizedeiben már-már összeroppanással fenyegették a mezővárost. 1810. január 14-én földrengés rázta meg Isztimért. Az újabb pusztító természeti erő félelemmel és rettegéssel töltötte el a lakosságot. Mór és térségében a földrengés nem csillapodott, február 8-ig közel 1000 kisebb rengést észleltek. Különösen jelentős károkat okozott Gúton, Isztiméren, Balinkán, Bakonycsernyén, Pusztavámon, Csákberényben, Fehérvárcsurgón, Bodajkon és Móron. Isztiméren több lakóház összedőlt, a ledőlt kémények beszakították a tetőzetet. Két halottja is volt a földrengésnek, a leomló kémény egy asszony és egy gyermek halálát okozta. Romokban hevert a templom is, tetőzete beszakadt, s csupán a falak meredtek az égnek. A torony is súlyosan megrongálódott, csak a sekrestye maradt használható állapotban. Éveken át a sekrestyében tartották az istentiszteletet, ugyanis a templom helyreállítása elhúzódott. A helyreállítás elhúzódásának elsődlegesen az volt az oka, hogy még 1814ben is időszakonként megmozdult a föld, tompa morajlás hangja riasztotta az embereket. A lakosság az 1779. évi tűzvész pusztítása utáni időkhöz hasonlóan összefogásra kényszerült. Lakóházaik, az iskola helyreállítását követően készek voltak arra, hogy a kegyúri kötelezettségét elhanyagoló Zichy István helyett hozzáfogjanak a templom helyreállításához. A mezőváros lakói vállalták, hogy 1000 Ft-ot adományoznak, követ termelnek és téglát égetnek. Zichy István azonban a lakosság összefogása ellenére nem sietett a templom felépítésében az isztimériek segítségére. Azzal magyarázta kegyúri kötelezettségének elhúzódását, hogy az uradalmait, az