Fejér Megyei Történeti Évkönyv 17. (Székesfehérvár, 1987)

Erdős Ferenc: Isztimér

1751 őszén megkezdődött a faluhely kialakítása, a lakosság a középkorban elpusztult falu helyén kezdte meg a terep rendezését, a bozót irtását, majd a lakóházak felépítését. A XVIII. század közepétől kialakuló szalagtelkes falumag az évszázadok során szerkezetében alig változott. Központjában jelölték ki a templom, a plébánia, a községi kocsma, az uradalmi tiszttartó házának helyét. Isztimér betelepítésével kezdetét vette a táj humanizálása, az erdők irtása, az írtásföldek feltörése és termővé tétele. A közösen, az uradalom felügyelete mellett végzett munka során alakult közösséggé a különböző falvakból érkezett népesség. A folyamatot erőstíette a nyelv és a vallás azonossága. Hajnal (Haász) Márton a falu szülötte, az 1906-ban megjelent „Az isztiméri német nyelvjárás hangtana" c. értekezésében megállapította: „... elődeink a Lech és Isar folyó déli részei között fekvő területen éltek bevándorlásuk előtt, . .. körülbelül Tirol és Bajorországnak a Lech és Isar folyók közé eső határvonalán".

12 Hajnal Márton a nyelvi sajátosságok vizsgálatával cáfolta azt az álláspontot, amelyet Schoderbeck Alajos isztiméri káplán a Christliches Volksblatt 1901. évi évfolyamában megjelent, a település történetével foglalkozó cikkében tett közzé. Nevezetesen: az isztiméri németek Schwarzwald környékéről települtek új hazájukba. Amíg a nyelvjárási sajátosságok elvezették Hajnalt a bajor—osztrák dialektushoz, addig a betelepítés történetéről szólva Schoderbeckhez hasonlóan azt az álláspontot képviseli, hogy ,,... a lakosság zömét azonban nem ezek — az 1751-ben betelepülők — képezik, hanem valószínűleg az 1720 táján bevándoroltak.

13 Források nem erősítik meg, hogy Isztimér 1720 körül már lakott hely lett volna. Ugyanis a várpalotai uradalom fennmaradt iratai 1751-ig következetesen puszta helyként, nem lakott településként tüntetik fel Isztimért, s Bél Mátyás „Fejér vármegye leírása" c. munkájában sem sorolja a lakott települések közé.

14 A családneveket is feltüntető dokumentumok azt az álláspontot erősítik, hogy Isztimér betelepítésében nemcsak az 1751. évi szerződésben név szerint is feltüntetett családok vettek részt, hanem az évek során, pontosabban az 1768. évi úrbéri összeírásig csatlakoztak hozzájuk a település későbbi történetében oly fontos szerepet játszó Angeli, Manner, Maki, Werger, Rézmann, Haász, Reichardt, Szumzer családok tagjai. 1752 tavaszán már 60 házaspár kezdte meg a lakóházak építését, külső gazdaságaik gyarapítását. A település földesura Zichy István gróf arra kérte Padányi Bíró Mártont, a veszprémi egyházmegye püspökét, hogy a megtelepedettek lelki gondozását, pasztorálását a kapucinusok bodajki rendházának tagjai lássák el. Ugyanakkor tudatta az egyházmegye főpásztorával: „. . .még most elégtelenek és költségtelenek is lévén (tu. i.: a beHoffmann Kelemen Santner János Branauer Márton Schrittl Simon Lederkirl János Eschweiler János Maller Miklós Schneider János Birgler Mátyás Jungwirth Mátyás Stark János Winkler Mátyás Schurmann Jakab Strucker András Strausz Antal Lantos Mihály Schaffer Antal Hersch Ádám Mayer József Both Jakab Limberger János