Fejér Megyei Történeti Évkönyv 17. (Székesfehérvár, 1987)

Erdős Ferenc: Isztimér

települők) jövendőbéli Plébánosoknak kívántató Parochialis Háznak és az ott való igen elpusztult Szent-Egy-Háznak meg-építésére."

15 A levélből is kitűnik, hogy a XVIII. század közepén még láthatóak voltak a középkori templom romjai. Isztimér új lakói azonban nem maradtak éveken át templom nélkül, szorgalmas munkával megépítették szentegyházukat, amelyet 1753-ban Szent Anna tiszteletére szenteltek fel. Ugyanebben az esztendőben szervezték meg a helybeli anyakönyvezést is. A lakosság létszámának gyors növekedésével függött össze, hogy 1760-ban megkezdték a templom bővítését. Felszentelésére 1761-ben került sor, s a főpatrónus mellé újat is választottak, Szent Joachimot a Szent Szűz atyját. A felszenteléskor a belső tér építése fejeződött be, a torony építését közel egy évtized múlva fejezték be. 1770-ben a fazsindelyt bádogtetőzet váltotta fel, s a felépült tornyot is bádoglemez fedte.

16 Isztimér betelepülését követő másfél évtized a gyors fejlődés időszaka. Ezen időszak egyik fontos állomása, hogy Fejér vármegyétől 6 szabad esztendőt kaptak. Adókötelezettségeiket 1758-tól voltak kötelesek teljesíteni. Az adómentességnek 6 évre történt meghosszabbítása is eredményezhette, hogy a telepítési szerződést követő másfél évtizedben 66-ról 147-re emelkedett a családok létszáma. Már ekkor jelentős vagyoni különbségek alakultak ki az egyes családok között. A pauperizálódáshoz hozzájárultak a települést oly gyakran sújtó természeti csapások. Az első tűzesetről 1764 januárjában tett jelentést Vörös Zsigmond szolgabíró. Ekkor Reichenbach Miklós házában keletkezett tűz, s a lángok átterjedtek öt jobbágy portára Dittrich János, Hosz (Haász) József, Sabl József, Korb Ádám és Ruch Tóbiás háza lett a tűz martaléka. A kárvallottakat a megye két esztendőre mentesítette a kontribúció (adó) alól.

17 Az 1768. évi úrbéri tabella 95 telkes jobbágyot, 10 házas és 42 háznélküli (más házában lakó) zsellért regisztrált. A jobbágyok negyed- és féltelkesek voltak, a negyedtelkesek száma 69 volt, féltelket 26 család művelt. A jobbágyok által használt összes terület elérte a 30 egésztelket. Az úrbéres terület 242 pozsonyi mérő (121 hold—1200 négyszögöl) belsőségből, 1087 hold szántóból, 15 „embervágó rétből", továbbá a belsőség és rét kiegészítésére 302 hold szántóból állt. Évente 1664 nap marhásrobotot, vagy helyette 3328 nap gyalogrobotot teljesítettek. A földesúri terménykilenced mellett 95 Ft árendát fizettek, 29 öl tűzifát, 181 font fonást, 29 icce vajat, 60 kappant, 60 csirkét és 360 tojást szolgáltattak az uradalomnak. A házas zsellérek (10 család) 1 Ft cenzust fizettek családonként, és 18 napot robotoltak évente. A háznélküli zsellérek (42 család) 12 napi gyalogszolgálattal tartoztak, cenzust azonban nem fizettek. Az úrbérvizsgálati jegyzőkönyv tanúsága szerint a községben egy egésztelek 24 hold szántóból és 12 szekér termő rétből állt. Az uradalom a szomszédos Eszenypusztán is engedélyezte az állatok legeltetését. A jobbágyok erdővel nem rendelkeztek, de épület- és tűzifahasználati joguk biztosítva volt. Bormérési jog fél évig illette meg a községet. Figyelemre méltó a jegyzőkönyv azon megjegyzése, hogy a szőlőket jelenleg is „plántálják". Tehát folyamatosan bővült az úrbéres állományhoz nem tartozó szőlőterület nagysága.

18 Az úrbérvizsgálati jegyzőkönyv az uradalom akaratát tükrözte, hiszen lényegesen kevesebb, a jobbágyok használatában levő földet tüntetett fel,