Fejér Megyei Történeti Évkönyv 17. (Székesfehérvár, 1987)

Erdős Ferenc: Isztimér

Három esztendőre adómentességet biztosított a lakosságnak, s ezen idő alatt fel kellett építniök lakóházaikat, az úrbéres földeken az erdők, a bozót irtását kellett befejezniök. A földesúri terhek mellett mentesültek a megyei és állami terhek alól is. A szabad évek elteltét követően — 1754. szeptember 29. — 1000 rajnai forintot fizettek a földesúrnak. A negyedtelkes jobbágy évente 5 napi marhás robotot, a kisházas zsellér pedig 5 napi gyalogrobotot teljesített. Terményekből pedig a földesúri kilencedet voltak kötelesek beszolgáltatni. Állataikat Eszénypusztán is legeltethették egészen a Galya-patak vizéig. Malmot építhettek a Gályán, s a malomtartásért évente 5 Ft árendát fizettek. A betelepülőket a környező lakossággal való jó viszony fenntartására szorgalmazta az uradalom, amikor meghagyta az isztimérieknek, hogy a környező helységektől elválasztó határjeleket tartsák tiszteletben. A szerződést záró rendelkezések viszont figyelmeztették a betelepülőket, ha közülük bárki a három szabad év lejárta után, vagy közben elhagyja a települést és egy másik helységben telepszik meg, a földesúr jogosult volt az eltávozott lakost karhatalommal visszahozatni, és vele az okozott kárt megtéríttetni. De kártérítési kötelezettség vonatkozott arra is, aki a három esztendő alatt telkét nem foglalta el és nem kezdte meg az építkezést, árendát nem fizetett és nem teljesítette a robotot. Szabad költözés jogával csakis abban az esetben élhetett a jobbágy, ha éves kötelezettségeit, szolgáltatásait teljesítette és hasonlóan tehetős földművest állított maga helyett.

11 Az 1750-ben megkötött, de nem realizálódott telepítési szerződés és az 1751-ben megvalósult között a különbségeket abban jelölhetjük meg, hogy lényegesen csökkent az úrbéres, a jobbágyok használatában levő földterület. Nevezetesen: az 1750. évi szerződés 40 egésztelek, míg az 1751. évi 50 negyedtelek kialakítását tette lehetővé. Ugyanakkor az uradalom az 1751. évi szerződést aláírókat már kötelezte, hogy három esztendő alatt építsék fel házaikat, s tegyék művelhetővé a falu határát. De eltérést fedezhetünk fel abban is, hogy amíg 1750-ben lutheránusok letelepítésére tett kísérletet az uradalom, addig 1751-ben zömében Fejér, Komárom és Veszprém megyei katolikus németek népesítették be a községet. Az 1751 őszétől megtelepedett családfők az alábbiak: Erhardt István Schneider Antal Dick Gáspár Drare Félix Müller Péter Stoll Henrik Wirpl Mihály Surig Mihály Einerangst Fülöp Müllner István Neubrandt János Roth György Korb Ádám Gallér Gergely Saller Jakab Ádám János Stollár György Heldmann György Huber János Jungwirth Pál Röhrich Pál Winkelmann Frigyes Spiesz János Ruch Tóbiás Reichenbach Márton Schneider József Röhrich Ádám König János Fischer János Bretthauer Antal Herr József Niederholczer János Spanisberger Pál Sammer Mihály Remich Mátyás Heidinger Antal Flakrestin János Wrindel Mark Haffner Lőrinc Hoffmann György Höbler Mihály Dittrich János Worgl Péter Simon Márton Hambacher Antal