Fejér Megyei Történeti Évkönyv 17. (Székesfehérvár, 1987)

Farkas Gábor: Igar

5 hold szántóföld és 5 hold egyéb föld (melyet a község közösen művel) termése szerepelt. Kapott még iskolás gyermekenként 1 mérce zabot, 1 csirkét, valamint fűtési pénzt.

61 1878 tavaszán a Vámszőlőhegyen, Kisdádon 49 tanköteles gyermek volt. Az iskolakötelesek egy része e két pusztáról Vámra, Ozorára, Igarra járt iskolába. A hatóság felszólította az igari elöljáróságot, hogy a három puszta egyikén létesítsen iskolaépületet. A képviselő-testület azonban megtagadta ezt a felszólítást. Azzal érvelt, hogy mindhárom puszta oly távol esik egymástól, hogy nem tartja célravezetőnek iskolaépület létesítését egyik pusztán sem. Az iskola megszervezésével csak egy puszta gondjait tudná megoldani, míg a másik kettőben lakók gyermekei egyébként a már korábban felsorolt iskolákat látogatnák, mivel azok közelebb feküsznek a kérdéses lakóhelyhez. Az elöljáróság javaslata az volt, hogy a nagydádi gyerekek az ozorai; a kisdádi és a vámszőlőhegyi gyerekek pedig Vámpusztára járjanak iskolába. Az iskolalátogatást a birtokosok megbízottai, az igari elöljáróság, továbbá a tanügyi hatóság is ellenőrizze, nehogy a szülők az iskolaköteles gyermekeket munkára fogják — hangzik az elöljáróság javaslata. A nagydádi csikótelep igazgatósága 1887 nyarán megkereste az igari elöljáróságot, hogy a pusztán az általuk létesítendő iskola felállításához anyagiakkal járuljon. A képviselő-testület támogatást a nagydádi iskolához nem tudott adni, mivel saját iskolájának fenntartását is nagy nehézségekkel tudta megoldani.

62 A gazdasági ismétlő iskola felállítására 1898-ban került sor. A község a református tanítónak évi 40 forintot ajánlott meg a tanításért, továbbá a református iskolaépületet is az iskolai oktatás idejére bérbe kívánta venni.

63 Vámszőlőhegyen az elemi iskola megszervezésével 1910 után a hatóság már nem várhatott. Az igari elöljáróság azonban most sem tudott építkezésre, továbbá iskolafenntartásra anyagiakat áldozni. 1914 novemberében olyan állásfoglalás született a községi közgyűlésen, hogy a tanügyi hatóság által szorgalmazott vámszőlőhegyi iskolát államsegéllyel lehet megépíteni. A szegénysorsú iskolai gyermekek ruházkodásához a község a szegénypénz tárból kénytelen kiutalni összegeket. A szegény pénztárba befolyt pénz, főleg a mezőrendőri kihágásokért kiszabott büntetéspénzekből tevődött össze. Az 1923 decemberi közgyűlés a büntetéspénzeket a helybeli református belmissziónak adta át, hogy az összeget kizárólag a szegénysorsú iskolás .gyermekek segélyezésére fordítsák. A községi szegénygondozásnak két változata volt. A vagyontalan és hozzátartozó) nélkül maradt szegényeket a községi szegényházba helyezték el, és számukra hetente egy alkalommal házankénti koldulást engedélyezett a községi elöljáróság. Í890-ben és 1891-ben is helyeztek el igari illetőséggel rendelkező szegényeket a községben. A gondozás másik módja a hozzátartozóknál vagy rokonoknál történő elhelyezés volt. Ebben az esetben havonta bizonyos összeget fizet a község a szegénypénztárból a gondozást végző családnak. Ez 1907-ben havi 3—4 korona volt.

64 Ügy látszik, hogy a községi szegénypénztárban nagyobb összegek is voltak, melyet kölcsönre magánfeleknek kiadtak. Az 1889. évi szegénypénztári számadás átvizsgálása során a megyei számvevőség elrendelte, hogy az ilyen tartozások jelzálog! biztosítását bírálják felül, s ahol ez hiányzik, azoknál a kölcsönt mondja fel a község. Kiderült, ugyanis, hogy voltak olyan kölcsönök, amelyek még 1876-ból, 1877-ből származtak, s a kölcsönvevőknek vagyo-