Fejér Megyei Történeti Évkönyv 17. (Székesfehérvár, 1987)

Farkas Gábor: Igar

mesztés csekély voltát azzal magyarázták, hogy a beváltóhely igen távol esik a dohánytermelő helységektől.

56 1876. nyarán felmerült a községi közgyűlésen, hogy önálló orvosi kört szerveznek Igar, Vám- és Dádpuszta bekapcsolásával. Az orvosi fizetést azonban alacsony összegben határozták meg, így a hatóság nem engedélyezte az önálló kör létrehozását, és Igart 1899-ben Ceoéhez kapcsolták. Egyébként a várni gazdatiszt, Kotsis Lajos bejelentette, hogy a gazdaságnak van orvosa, és így nem csatlakozik az igari körhöz.

57 A körorvosnak 1899-től hetente egy alkalommal meg kellett jelenni a községben. A körorvos, Kurz József Cecén lakott, és ez a község volt az orvosi kör székhelye is. 1899—1908 között a körorvos évi 104 korona fuvarátalányt kapott, melyet 1908-ban 156 koronára emeltek. Az 1876. évi 14. tc. értelmében a községi önkormányzatoknak is oklevéllel rendelkező szülésznőket kellett alkalmazni. Igaron 1876 végén Böködi Jánosnét választották meg erre az állásra, aki a községtől fizetést nem kapott, hanem a szülési esetek után a szülőnő és a keresztanyák javadalmazták. A szülési esetek után az anyától 1 forintot és 1 kenyeret, a keresztanyáktól pedig a gyermek keresztelésekor 5 krajcár fáradsági díjat kapott. A vagyontalan szülőknél azonban a segítséget a szülésznőnek ingyenesen kellett nyújtania.

58 Ügy látszik, hogy Vám- és Dádpuszták a szülésznőt nem fogadták fel. Ezért az igari elöljáróság felhívta a puszták lakóit, hogy egy esztendő alatt kötelesek szülésznőről gondoskodni. Igaron 1886 után Erős Istvánná, 1905-ben Somogyi Józsefné volt a bába. A lakosság száma Igaron és a pusztákon 1870—1920 között lassan emelkedett, bár az első világháború idején visszaesett. Az anyaközségen kívül lakott hely a község közigazgatási területén Vámpuszta, Vámiszőlőhegy, Nagydád, Kisdád és Galástya volt.

59 Az anyaközségben 1870-ben 716, Vámpusztán és Galástyán 303, Nagydádon 147, Kisdádpusztán 42 fő élt. Az uradalmak közé ékelve két zsellérmunkástelep létezett, melyek lakossága a 19. század végétől viszonylag gyorsan növekedett. Az egyik Vámszőlőhegy volt, ahol 1905-ben 70 ház állott, és öt év múltán 258 lakosa volt. Galástya lakóit hol Vámpusztával, hol az anyaközséggel együtt írták össze. Űgy tűnik, hogy az anyaközség fejlődése a századfordulón megrekedt, lakossága is stagnált, és kizárólag a külterületek, azok között is a zsellérmunkás-telepek lakossága növekedett. A korszak végén 1873 fő élt Igar közigazgatási területén.

60 Az oktatási, népművelési viszonyok alacsony fokon álltak. Az anyaközségben 1 református iskola működött, rendkívül nehéz anyagi körülmények közepette, és Vámpusztán is volt uradalom által fenntartott elemi iskola. A korszak elején az igari tanító még a jegyzői (nótáriusi) teendőket is végezte, holott ezt a két foglalkozást már a 19. század 30-as éveiben igyekeztek szétválasztani. 1828. novemberében a prezsbiteri gyűlésen kimondták, hogy a nótáriusi és az oskolamesteri foglalkozást külön választják. A tisztségeket Vida Dániel töltötte be, aki a tanítói állást hagyta el, de néhány év múltán már újra mmdkét foglalkozást űzte. Az igari iskolában 1841 után súlyt helyeztek arra, hogy a tanító magyar anyanyelvű legyen, aki a tanulókat írásra, olvasásra, számtanra, hazai történelemre, vallási ismeretekre oktatta. Az igari iskolamester 1880 évi díj levelében évi 15 forint, 15 pozsonyi mérő búza, 28 kg hús, 28 kg só, 3 öl fa, 2 szekér széna, 6 és fél kg faggyú, ingyen őrlés a malomban,