Fejér Megyei Történeti Évkönyv 17. (Székesfehérvár, 1987)

Záborszky Miklós: Gánt

bői sem maradt készlet.

139 Tavaszi gabonával 283 holdat tudtak bevetni.

140 Az ínséget csökkenteni kellett. A csákvári malmok vámkeresetéből a gánti bauxitbányászok is kaptak.

141 A községi közigazgatás a politikai élet fellendítésén fáradozott és ezzel a közélet is .kezdett kibontakozni.

142 A tanítást április 20-án megkezdték.

143 Létrehoztak egy községi mészégetőt, egy emeletes házat községházzá alakították át, folyamatban volt egy kulturális bizottság megalakítása, amely később könyvtárt létesített.

144 A lakosság száma 1941-ben 1946 fő volt, 1949-ben 1135, 1960-ban 1215, és 1970-ben 1198.

145 A népességet telepítés útján 1946-ban kezdték pótolni. 1946-ban 22 családot telepítettek le.

146 1946. július 2-án az Országos Földbirtokrendező Tanács az Alumíniumérc Bánya és Ipar Rt. kérésére elrendelte, hogy a rendelkezésre álló 55 üres lakásból legfeljebb 8 mezőgazdasági telepes család kaphat, míg a többit a bányászok részére kell fenntartani.

147 1946 után a Bagolyhegyen geológiai kutatás folyt. A Töging am Inn raktáraiban összegyűjtött gánti anyag hazaszállítását külföldi hatóság megakadályozta. A bányászlétszám 1947 februárjáig 650-re emelkedett.

148 A bauxit iránti igény csökkent. Így 1948-ban 163 dolgozó munkája felesleges lett. Gánton 1948-ban 148 ezer tonna bauxitot termeltek ki. A következő években a gánti bánya termelése egyre emelkedett. 1952-ben sor került Üjfeltárás és Bagolyhegy újranyitására. Ekkor a termelés 90%-a gépesített volt. Ez évben érte el Gánt 596 962 tonna termelésével fennállása alatt a legjobb eredményt.

149 1948. január 3-án a Bányász Szakszervezetnek 438 tagja volt. A két munkáspárt korszerű együttműködését a felsőbb politikai vezetés is elismerte.

1 1947-ben a bányamunkások meglehetősen keveset kerestek. A Fehérvári Népszava 1947. március 29-i száma például így írt erről: „A munkásokat oly rosszul fizetik, hogy szakszervezeti tagdíjat 480 munkás közül csak 24 fizet. A kollektív szerződés szerint ugyanis az alumíniumbányász sokkal rosszabbul keres, mint a szénbányász, jóllehet balesetveszélyes a munkája és télen majd megfagynak a munkások. Három csoportban dolgoznak a munkások. Az A csoport 26 csille bauxit után 11,30 Ft-ot kap. Panaszkodnak arról is, hogy 150—300 Ft fizetést hoznak haza. Bíznak benne, hogy a szakszervezet intézkedni fog.

151 Bár a bauxitbányászok keresete is emelkedett, az mégis alatta maradt a szénbányászatban alkalmazottak fizetésénél. Pusztvámon a szénbányában 1958-ban 2100, Balinkán 2182 Ft volt az átlagkereset, míg ez Gánton 1839 Ft. 1955 után a gánti bányák gyenge minőségű bauxitot adtak. A berendezések is elavultak, és gépkocsi szállításra tértek át. 1956—1960 közt a termelés egyik évben sem érte el a 240 000 tonnát. A munkáslétszámot folyton csökkentették. 1955-től 1962-ig 521-ről 233-ra esett vissza a munkáslétszám. 1962ben pedig a gánti üzemben a termelés leállt. 1963—1965 között festékbauxitot bányásztak, 1966-tól pedig évente néhány tízezer tonna exportbauxitot. A hetvenes évek elején — újabb körülmények közt — a gánti bauxit termelése ismét gazdaságossá vált. 1974-ben már meghaladta az évi termelés a 100 000 tonnát.

152 A bauxitbányászok jelentős részét az oroszlányi bánya átvette.

153 1948. április 25-én Gánton az MKP nagygyűlést tartott. Május 10-én egyesült a két munkáspárt.

154 Az újjáépítés és a község fejlesztése is sze-