Fejér Megyei Történeti Évkönyv 17. (Székesfehérvár, 1987)

Farkas Gábor: Igar

cellér. Mivel Igaron a megnövelt majorsági terület szinte valamennyi jobbágyi munkaerőt igénybe vett, Dádon már kénytelenek voltak több konvenciós alkalmazottat tartani. Azonkívül itt alkalmaztak pénzes munkásokat is. Dádon jelentős volt a ridegmarhatenyésztés, s így a béresek mellett pásztorokat: fejőst, bárányost, ürüst, meddőst és több bojtárt alkalmazott az uradalom. A kézi munkaerő pótlását azonban csak a sürgős és a szakmunkák esetében vették igénybe. A 10 dádi béres nem tudott elvégezni olyan jelentős munkákat, mint a kutak létesítése vagy a kaszálás, amely több hétig is eltartott. Ezeket hacsak tehette az uradalom, gyalogrobotosokkal végeztette el. 1766-ban azonban csak zselléreket kapott, akik az évi robotnapjaikat korábban leszolgálták. így kézenfekvő volt, hogy a zsellérek a kaszálást napszámbér ellenében voltak hajlandók elvégezni. A dádi kutak ásását 213, a moharkaszálást 45, a takarmány gyűjtést 25, más egyéb kaszálási munkákat 23 napig végeztek ott napszámosok. Az uradalom azonban a napszámbért nem fizette ki. A követelőző zselléreknek megmondták, hogy ezt a következő évi gyalogrobotnapokba fogják beleszámítani. Ez azonban a zsellérek és töredéktelkes lakosok érdekeivel állott ellentétben. Az uradalom egyébként az 1751. évi szerződésben intézkedett a napszámmunka igénybevételéről. Ebben kimondták, hogy az uradalom igénybe veheti azt, de emiatt a jobbágyságnak kára nem származhat. Volt olyan pontja is a szerződésnek, amely a jobbágyságot erre a munkafajtára meghatározott esetekben kötelezhette is. Természetesen az előbbi elv szem előtt tartásával: a napszámmunkát a jobbágyságnak ki kell fizetni. A fenti példa azt bizonyítja, hogy a földesúr a legsürgősebb munkák esetében is csak akkor kapott munkaerőt, ha napszámbért ígért. A jobbágyság számára pedig nagy tanulságul szolgált ez, mert a bérmunka ígérete ellenére, azt feudális szolgáltatásként kezelte az uradalom. Az úrbéres mozgalom hatására a földesúr az úrbéres terheket rendezni kívánta. Ezért Igaron 1767. június 3-án úriszéket tartott. A dunántúli parasztmozgalmak hírei akkorra már eljutottak a legkisebb megyei településre is. A földesurak ekkor megyei utasításra rendezték az úrbéres terheket a mozgalmas falvakban, de nyilván közrejátszott ebben az alulról jövő követelés, valamint az udvarnak hasonló ügyben tett és Magyarországon a nemesek és a jobbágyok körében egyaránt nagy érdeklődést keltő lépése is. Az igari uradalom azonban nem a terhek mérséklését, hanem éppen azok törvényesítését akarta elérni. Az úriszéken a jobbágyokat új úrbéri szerződés elfogadására akarta kényszeríteni. Nem célja a jobbágyok kizsarolása, hangoztatta, hanem azok megnyugtatása, mivel az utóbbi időkben az úrbéres terhek miatt nyugtalanság volt a lakosság körében. Az új szerződés azonban a békességre nem adott nekik alapot. Bár kétségtelenül mérsékelték az igásrobot, valamint a gyalogrobotnapok számát, és úgy látszott, hogy az 1751. évi szerződést vették alapul ennek a tehernek a megállapítása alkalmával. (Egésztelkes évi 12 nap, a töredéktelkesek pedig ennek arányában kevesebbet teljesítenek.) A szerződés mégis a jobbágyság nagy sérelmére a földesúrnak továbbra is biztosította volna a korábbi törvénytelenségeket, mert számos kibúvót hagyott az igásrobot terhek kijátszására. Lehetőséget adott arra, hogy az igásrobot napokat gyalogrobottal helyettesítsék, és ezt az uradalom kívánsága sze-