Fejér Megyei Történeti Évkönyv 17. (Székesfehérvár, 1987)

Farkas Gábor: Igar

rint kellett megváltani. Az uradalom egynapi igás szolgálat megváltása fejében három nap gyalogmunkát követelt. A szekeres béresek mellé rendszeresen alkalmazták a gyalogrobotosokat. A zselléreknek nem is határozták meg a robotnapok számát, hanem ezt a földesúri tisztek szabták volna meg a jövőben is. A hosszúfuvar a jobbágyoknak egyik legnagyobb sérelmük volt. Most évente egy alkalommal kívánták igénybe venni, ugyancsak az uradalom által megjelölt időpontban. Emellett azonban kimondták, hogy Földvárra szintén évente egy alkalommal elküldhetik a telkeseket, ahová az uradalomból az eladott gabonát kellett szállítaniuk. Földváron a jobbágyoknak kötelességükké tették, hogy a hajón a berakodás alkalmával segédkezniük kell. Sommásan követelt évente az uradalom a falutól 8 kocsit is. Ezekkel Pestre vagy még távolabb eső piacokra vittek terményt, majd Simontornyára, a rezidencionális házhoz évente a telkeseknek egy szekér fát kellett vinni. Kötelességükké tették, hogy a helység kocsmájába a kimérendő bort és az üres hordók visszaszállítását Simontornyára ugyancsak ők végezzék. Nagy sérelem volt az aratásnak a jobbágyokra történő kényszerítése. Eddig némely évben gyalogrobotosok végezték azt, és a zsellérek ezekben az esztendőkben méltán elégedetlenkedtek, hiszen évi gabonaszükségletüktől estek el. Ugyancsak gyalogrobotosok végezték el a gabonával járó összes többi munkálatokat is (nyomtatás, rostálás, vermelés). Panaszukra a földesúr nem változtatta meg az aratással járó rendszert, hanem továbbra is ezt az utat választotta. Az aratás a jövőben „Agy mint eddig, sőt nagyobb sörénységgel legyen" — hangzott a földesúri tiszt utasítása. A szerződésben annyi változtatást kívánt végrehajtani, miszerint az aratást a vármegye által meghatározott aratórész ellenében végezteti el, azonban a munkakényszert továbbra is fenntartja. Tehát kötelezheti a lakosságot, hogy a saját munkáját is félbehagyja és az uraság gabonáját arassa. A gabonamunkákra pedig kötelezően évi egy napra telkeseket és zselléreket is egyaránt kirendelhetett. A zselléreket még levélhordásra vehették igénybe, azonkívül télen jeget vágtak és azt is Simontornyára szállították. A falu határában volt egy földesúri malom, amelyen a lakosság vám ellenében őröltethetett. Az engedményért viszont a falunak kellett a malomgátat, a malomárkot, valamint a töltést is karbantartania. Téli munka volt a nádvágás, amelyet minden gazdának végeznie kellett. Az egésztelkes 60, a fél 30, a zsellérek pedig 15 kéve nádat vertek. Ha ezt a mennyiséget az uradalom részére beszállították, akkor a földesúr engedélyezte, hogy kilenced kiadása nélkül saját szükségletükre nádat verjenek. Mindezen robotszolgáltatásokon kívül a földesúr kötelező érvénnyel előírta a lakosságnak az uradalom szükségletéhez mérten a bérmunkában való részvételt. Rendkívül magas a földesúri census is. Az egésztelkesek, akiknek hat vagy négy igásállatuk volt, évente 6, a féltelkesek (három igásállattal) 3 rajnai forintot fizettek. A zsellérek viszont, akiknek igás állataik nem voltak, 1 forint és 50 dinárt fizettek. Az uradalomban a censust évente két alkalommal, tavasszal Szent György napkor és ősszel Szent Mihály ünnepe körül kellett befizetni. A termény járadék a kilencedből, másképpen a dézsmából állott, amelyet országszerte is szokásban levő őszi és tavaszi terményekből adtak a jobbágyok. Ez alól kivétel csak a kerti vetemény volt. Közösen szolgáltatott ezeken kívül a falu victuálékat, azaz élelmiszereket is. Adott évente 50 ludat, 150 csirkét, 100 kappant és 300 tojást a földesúri konyhára.