Fejér Megyei Történeti Évkönyv 17. (Székesfehérvár, 1987)

Várnai Tamás: Hantos

döntő többségének életszínvonalában. Nem vitás, hogy az éves járandóság, ha igen szerény keretek között is, de valamelyes biztos alapot jelentett. Egy 1919-ből származó adat szerint „Nagyhantoson a gazdasági alkalmazottak (nyilvánvalóan a cselédek) lakóházai zsúfoltak, egészségtelenek, tetőzetük teljesen elavult." (FMTÉ II. 82. old. Fejér vm. műszaki hivatalának körlevelére adott válasz.) A lakosság táplálkozására vonatkozóan a monográfia semmiféle adatot nem közöl. Erre csupán néhány visszaemlékezésből következtethetünk. „A múltban húst csak akkor ettünk, amikor nagy ünnep volt, vagy jeles vendég érkezett. Máskor csak krumpli, bab és tészta járta." (Fejér Megyei Szemle 7. 1970. Honismereti tanulmányok 277. old. A nagylóki nők életéből.) Különösen nyomasztó volt a pénzhiány. Képzeljük el pl. az évi 40—50 pengőt kitevő pénz járandóságot, akár csak egy 4—5 tagú család esetében is. A közös udvaros, gyakran közös konyhás cselédlakások berendezési tárgyakkal csak igen minimális mértékben voltak szegényesen felszerelve. A gazdasági cselédek gyermekeinek élete általában a cselédsors bűvös körébe záródott. Csak néhánynak sikerült a környező falvak kisiparosainál valamilyen mesterséget tanulni.

184 Adataink szerint a birtokosok és bérlők gyakran embertelenül bántak alkalmazottaikkal. 1929-ben a sárbogárdi járás főszolgabírója a következőket jelentette az alispánnak: „Schaáf József bérgazdaságában a munkásokkal embertelenül bánnak. Minden évben hatósági beavatkozásra van szükség".

185 1937-ben Molnár József és társai Semsey Lászlóné ellen tettek panaszt.

188 Hantosnak számottevő ipara sohasem volt. Az 1828-as regnicolaris összeírás szerint Nagy Hantoson 1 mészáros, 1 csizmadia és 1 takács dolgozott. A XIX. század közepén a források 1 asztalost, 1 bognárt, 2 kovácsot, 1 kocsmárost említenek.

187 A helyzet a későbbiekben sem változott. Az itt élő iparosok az uradalmak szolgálatában álltak és konvencióért dolgoztak. A két világháború között Hantos-Újtelepen 1 önálló ácsmester dolgozott helyi építtetőknek.

188 1932ben 3 kiskereskedő és egyben kocsmáros volt a községben.

189 A már említett téglaégetést csak a múlt században űzték. A ránk maradt telekkönyvi adatok, dűlőnevek alapján arra következtethetünk, hogy a községben valamikor szélmalmok álltak.

100 Nagyhantoson egészen a felszabadulásig osztatlan uradalmi népiskola működött, valamennyi tanulócsoporttal 1 tanító foglalkozott. A két világháború között Világoson is volt ugyancsak osztatlan iskola. A népoktatás feltételei igen mostohák voltak. A náptanítók áldozatos munkája, tenniakarása ennek ellenére is hozott eredményeket. 1849-ben Stolmár Sebestyén lett Nagyhantos tanítója. Stolmár 1829. január 20-án Isztiméren született. Életrajza 1977-ben jelent meg.

191 Stolmár feljegyzései alapján tudjuk, hogy tanítói jövedelme az alábbi forrásokból származott: 21 hold földhasználat 126 Ft., A kegyúrtól évente 55 Ft., A községtől iskolapénz: 115 Ft., Stóla: 10 Ft., Párbér: 10 Ft., Templom pénztárából: 13 Ft.