Fejér Megyei Történeti Évkönyv 17. (Székesfehérvár, 1987)

Várnai Tamás: Hantos

E jövedelem — enyhén szólva — nem volt sok. Megélhetési gondjai egész tanítói pályáját végigkísérték. Ennek ellenére Stolmár Sebestyén a falu népének szellemi irányítója igyekezett lenni. Ezt bizonyítja a szintén tőle származó alábbi feljegyzés is: „A méterrendszerrel én már megviaskodtam, a felnőtteknek előadást is adtam, az iskolások pedig már tiszta fogalommal vannak vele, hiszem a számítással sem lesz nagy nehézségünk.

192 Stolmár feljegyzései, családi levelezései a tanítók akkori feladatairól is tudósítanak. íme az alábbi idézet: „Én gyermekeimmel vizsgákat tartottam, hogy július 1-én megtarthassuk a díszvizsgát, melyre számos vendég volt megjelenendő. Próbadolgozatokat készíteni, a névsorokat többféle alakban előállítani, kimutatást írni az érdemsorozat, iskolamulasztás és erköcsi viseletről nem kis mértékben foglalkoztatott. Vizsgánk fényesen sikerült, a grófi család és több úri vendég jelenlétében. A szép siker elismerése fejében a gróf emlékbe 1 aranyat küldött".

193 A szép siker igen nehéz körülmények között született. Az iskolásokat gyakran járványok tizedelték. Stolmár így ír erről: „Rövid idő alatt a 6., 5., 3 évesek közül 3 legjelesebb tanítványom halt el".

194 Ekkor himlőjárvány volt. 1857-ben a nagyhantosi iskoláról a következő feljegyzés készült: „Az iskolaépület a patrónus tulajdona. Az iskolának 1 tanterme van, a tanítói lakás 3 szobából áll... A tanítás délelőtt, délután 1 tanteremben, minden gyerek számára napi négy órában folyik. A tanítás magyar nyelven folyik ... Az iskolát szalmával fűtik, a község adja".

195 1868-ban az iskoláról és a tanító munkájáról feljegyezték: „A tanterem kicsi, alacsony, nem elég a tanulók befogadására. Tanulók létszáma: 95 fiú és leány.. .". A tanító munkájáról a következőket olvashatjuk: Tanító Stolmár Sebestyén Isztiméren született, 38 éves. A tanításban szorgalmas, ügyes. Kántor is".

196 A fényes vizsga egyben utolsó tanítói tevékenysége volt Stolmárnak. Munkája rendkívül fárasztó volt, szerény jövedelme viszont nem volt elegendő népes családjának eltartásához. A kegyúr, Zichy Károly nagyra becsülte az okos, szorgalmas tanítót, de népoktatás ügyét nem viselte anynyira szívén, hogy tanítói jövedelmét emelni hajlandó lett volna. Felajánlotta viszont Stolmárnak, hogy szerződteti őt házi igazgatójának.

197 Stolmár végül is elfogódta a megbízást, jövedelme így a korábbinak csaknem háromszorosára növekedett. 1881-ben egyik tisztelője nagyon elítélte őt ezért a cselekedetért és őszinte megbotránkozással írta: „Mikor tudomásomra jött, hogy hivatalát szolgálattal cserélte fel, hidje meg, megállott az eszem, hogy miért tette, mert csak most, vagy akkor már következett volna önnek a nyugodalmas élet, most pedig abból nem sok juthat ki önnek".

198 Stolmár László az alábbiakat írta nagyapja új funkciójáról: „Az ismerősnek igaza lett. A grófi család túlságos ragaszkodása nagyapámhoz — Antal grófot elkísérte négy hónapig tartó olaszországi és afrikai útjára — a nagyszámú cselédség, a több kastély ügyes-bajos gondja, családjától elszakítva, erejét felőrölte, egészségét kikezdte, s bár kenyéradója Karlsbadban a maga költségén gyógyíttatta, betegen tért haza és Czifferen